A majonézes tubus kifordítva ékszer: érdekes tárlat nyílt a debreceni Vojtinában

Réz színű veretes fémlapok függnek a falon, mintha csak egy mesebeli óriás királylány nyaklánca pihenne a Vojtina Bábszínház alakú ékszertartóban. Múzeumi darabok, régi mellvért-részletek talán – gondolkodom. Nem állom meg, megérintem, mögé lesek. Ezt látom: majonéz, hazai termék és ami végképp lerombolja az ősiséggel kapcsolatos elméletemet: tartósítószermentes. Debrecen bábosházában hétfőn nyílt kiállítás Tudnak-e az anyagok viselkedni? címmel.

A nyitányon Láposi Terka, a Játszószínház művészeti vezetője egy mozdulattal megadta a választ. Végigsimította azt a falat, amelyet gyerektenyérnyi post-it lapokkal fedtek be. A színes papírok rögzítetlen részei surrogtak az ujjai alatt. – Nem csak megmozdul, hangja is van – hívta fel a figyelmet a tárlat egyik alkotója. Társaival, Ferenczy Viktóriával és Surányi Gergellyel azért fókuszáltak az anyagra, mert úgy tapasztalják, elfelejtettünk gondolkodni a minket körülvevő matériákon, szinte sosem mélyülünk el az érzetekben, amit ezek tapintása vagy látványa nyújt. Pedig anyagokból épül fel a világunk.

Mint mondta: ,,Mi a bábszínházban is anyaggal dolgozunk, textilekkel, műanyagokkal, üvegekkel, polikarbonáttal, fonallal, szivaccsal és mindennel, ami bábbá változtatható. Az átalakítás művészetét kerestük és azt, tudunk-e játszani az anyagokkal? Például tiplifával marokkózunk, vagy csincsillahomokba egy fénytetőn rajzolhatunk. A játék és az alkotás alapvető tevékenységek emberi és állati világban egyaránt. Nem a formák jelentését kerestük, hanem az anyagból építkezés lehetőségét.” Arra biztatta a jelenlévő iskolásokat, hogy tapintsanak meg mindent és engedjenek utat a belső képeiknek.

A résztvevők örömmel lapították a buborékos fóliát, érintették a fonalakat, csodálták a csipkét, szőrmét, díszes szövetdarabokat, használták a lufisimogatót.

Lőszer-hangszer

A tapintható kiállítás abból a szempontból is rendhagyó, hogy nem néma. A tereket Mózes Zoltán zenéi töltik be. Az Artus Társulat tagja a rendezvényen ízelítőt adott abból, hogyan fonódhatnak össze hétköznapi zajforrások és különleges hangszerek hangjai befogadást segítő éteri zenévé. A diákok ,,lufifilharmóniát” alakítottak, s karmesterük Mózes segítségével rögtön koncertet adtak három szólamban a gumiba zárt levegő kiáramlásának mindenki által ismert süvöltős hangját használva. Bemutatott a csilingelő hangú ,,tündérdorombot”. Mint megtudtuk, a vietnámi háború után rengeteg lőszer maradt, s az egyik újrahasznosítási módszerként töltényhüvelyből megalkották ezt a pengetéssel és fúvással megszólaltatható hangszert. Így fordult kreativitással örömszerző eszközzé az, amit eredetileg rombolásra terveztek.

A megyei napilap is hangszerül szolgált, a csapat egy része ütögette a széthajtott lapokat, néhányan ritmusosan szaggatták, mások gyűrték. Még ha újságíróként hivatalból a megrökönyödöttséget erőltettem az arcom maszktól látszó kevéske részeire, belül szívből örültem, hogy így még inkább érthetővé válik a kiállítás alapgondolata. Az anyag folyton változik, új funkciókat kap. 

HaBe