A Kertész Imre tanulóéveiről szóló vándorkiállítás Debrecenbe érkezett

A Kertész Imre Intézet vándorkiállítása a Nagy­erdei Víztoronyban mutatja be az író gyerekkorának és pályakezdésének állomásait. Az ismeretlen Kertész Imre – Tanulóévek 1934–1955 című tárlat a szerző tanulóéveire koncentrál, azokra az élményekre, amelyek az alkotói pálya későbbi irányát, témaválasztásait is meghatározzák. Eddig ismeretlen fotók és javarészt kiadatlan vallomások teszik különlegessé a kiállítást.

Múltunk emlékezete

A keddi megnyitón Szabó Tamás, a Kertész Imre Intézet programigazgatója kiemelte: arra törekednek, hogy ingergazdagok, sok érzékre hatóak legyenek. Ezt bizonyították a megnyitó programjai is: az Arco Nobile adott hangulatos keretet a megnyitónak, melyet Mercs János színművész felolvasása is színesített. A kiállításon nemcsak a Kertész Imrét és családtagjait ábrázoló fotók láthatók, hanem olyan, az író ifjúkori életeseményeit megjelölő falragasz is, mely a Sorstalanság szerzőjének életképeit változatos és szemléletes grafikákkal, a történelmi háttérrel eleveníti meg. A tárlaton olyan interjúrészletek is társulnak a fotográfiák mellé, melyeket eddig nem olvashatott a közönség.

Puskás István alpolgármester rámutatott: Debrecenben az irodalomról folyó beszédnek mindig kiemelt helye van. – Az irodalom révén a múltunk emlékezetéhez és diskurzusához a Kertész Imre-kiállítás is hozzátesz. Örömmel fogadtuk be a vándorkiállítást, amely hozzájárul ahhoz, hogy emlékezzünk a vészkorszak tragédiájára. Kertész Imre életpályája és művei által a világ történelmi emlékezete eleven marad – húzta alá Puskás István.

– Nem pusztán a végtisztesség, hanem saját önismeretünk is azt kívánja, hogy ez a kivételes életmű a maga teljességében legyen hozzáférhető. Az író nevét viselő intézet egyebek mellett ezért is szerveződött – ismertette Hafner Zoltán, a Kertész Imre Intézet kutatási igazgatója. A szakember a bemutatott interjúrészletekről elmondta: az íróval többkötetnyi beszélgetést rögzített a II. világháború után, és ezekből szoros munkakapcsolat, majd barátság szövődött.

Nem hagyták tönkretenni

A kutatási igazgató arra is emlékeztetett, hogy Kertész Imre minden komorsága ellenére rendkívüli humorérzékkel megáldott tehetség volt: életszerető, renitens és öntörvényű diák, aki titokban rendíthetetlenül művelte magát. – Ahogy egyszer megjegyezte a legsötétebb ötvenes évek kapcsán: Nem emlékszem, hogy féltünk volna; húszévesek voltunk, nem hagytuk tönkretenni a fiatalságunkat – idézte fel az író szavait.

Szakál Adrienn