Fix aktor, szuperhősökkel

De hogy is festene a könyvborítón vagy a tolltartón Csongor és Tünde? Még nem tudják, hogy néhány évvel később, ha majd a színházban vagy a könyvespolcon megtalálják a magyar drámairodalom számukra legkedvesebb hősét, ők is azzá lesznek, álruhába bújt szuperhősök, akik, mindegy is, hogy külső vagy belső indíttatásból, s ha ököllel nem is, de elveikkel megütköznek egymással, vagy ami még nehezebb talán: önmagukkal.

Én Tóttal érzek együtt, de az őrnagy is én vagyok – mondta Örkény, amikor a Tótékról kérdezték. A túlélés mindennapi képességének bemutatására zseniális karaktereket megálmodó íróóriás mellett a magyar drámairodalom számtalan jeles képviselője bizonyítja, hogy miként változik a hőssé válás rögös útja a történelem különböző szakaszaiban. Olykor a folyamatos szerepjátékkal, olykor az erkölcsi diadallal együtt járó nemes halál az, ami az átlagosat hőssé emeli, de ami nem változik: az önmagával megmérkőzni képes ember aratja a legnagyobb diadalt, s válik a leghitelesebb példaképpé.