Békebeli

Akinek most alkalma lenne arra, hogy végigmenjen a 85–90 évvel ezelőtti Nagyállomás és Nagyerdő között, alaposan meglepődne, s talán el is szomorodna. Mindkettőre lenne oka.

A Nagyállomás a XIX. század elején nem a ma ismert, modern épület­együttes volt, hanem egy olyan színes, varázslatos palota, amihez fogható többek között még Miskolcon és Pécsett található. A mai Petőfi-szobor környékén utcák futottak, melyeken a törvényszék, a nagy zsinagóga és a Royal Szálló pompázott. A Miklós-sarkon a Frohner, a kormányhivatal helyén a Pannonia Hotel állt, mellette (a Centrum helyén) a Hegedűs és Sándor palota, átellenben pedig a Központi Szálloda. A Gambrinus közben és a Kossuth-sarki takarékpénztári palotában is nagy élet pezsgett, köszönhetően a kaszinónak és a sörkedvelők körének is. A főutcát négy fasor szelte át, és a Nagytemplom környékén is dúsan zöldelltek az emlékkertek. Az Új városháza helyén a Kollégium tanári házai húzódtak, s velük szemben az Uránia Mozgó kéttornyú, szépséges háza szolgálta az új művészeti ág, a mozi rajongóit. A cívisvárosban több villamosvonal is működött, melyek fő ága természetesen a Nagyállomás és a Nagyerdő között csilingelt. A vén tölgyek alatt áll(t) a Vigadó, a Dobos-pavilon, majd ott hozták létre a stadiont, az egyetemeket, a csónakázót, a strandot és a fedett uszodát is.

Ezt a páratlanul termékeny korszakot a szecesszió, az art deco és a Bauhaus is éppúgy jellemzi, mint a neogótika vagy akár a mór stílus is. E csodák egy része a világháborús bombázások és a városrendezések miatt ma már csak képeken és emlékekben él. Ám szerencsére nem kevés a még létező és szépen rendben tartott, frissen felújított épület is, melyeket Pecz Samu, Borsos József, Sajó István és mások neve fémjelez – napjainkban is hirdetve a békebeli, szép időket!