Ezért volt vörös az égbolt Hajdú-Bihar felett is!

Panyiczki-Berényi Viktória

Csobán Sándor fotója Balmazújváros közelében készült

Forrás: Csobán Sándor / VCSE

Lélegzetállító sarki fény ragyogta be az északi eget november 5-én este; erről a Haon is hírt adott.

– Hasonlóan látványos és fényes sarki fény utoljára húsz éve, egészen pontosan 2003. november 20-án volt látható Magyarországon – tájékoztatta portálunkat Balogh Zoltán amatőr csillagász, a Vega Csillagászati Egyesület Hajdúsági Területi Klub titkára.

Mint kifejtette, az északi és déli féltekén gyakran megjelenő sarki fényt a Nap kitöréseiből származó, elektromosan töltött részecskék hozzák létre, amelyek a Föld mágneses pólusai körüli tartományban hatolnak be a légkörbe. Ezek a részecskék túlnyomóan a Napból származnak, kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A sarki fény az északi féltekén leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban. A különleges fényjelenség hazánkban viszonylag ritkán látható, idén azonban ez a legutóbbi volt a tizedik alkalom.

Erős naptevékenységet követő mágneses viharok idején megváltozik a Föld magnetoszférájának szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön is látható. Formái változatosak lehetnek: gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek, de lehetnek sugaras szerkezetűek is

– tudtuk meg.

Nagyhegyes sarki fény haon — Buczi Zoltán fotója Nagyhegyesen készült. A fotón jól látható a Nagygöncöl
Forrás: Buczi Zoltán / VCSE

Nem csak a Földön

A Napból érkező részecskék bizonyos magasságban ütköznek a légkör atomjaival, amelyeket ionizálnak és gerjesztenek, azok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra jellemző színű. – Az ionizált oxigén rekombinációs sugárzása vörös fényt bocsát ki – magyarázta a csillagász.

A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékes-ibolya vonalai jelentkeznek, de a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80–1000 kilométeres magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 kilométeres magasságban figyelhető meg.

A műholdról készült felvételek tanúsága szerint a fényjelenség glóriaként veszi körül a Föld mágneses pólusait. Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál – Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is megfigyeltek.