Észrevétlenül kerültek mögénk a katonák

A világ valamennyi hadseregének, így a Magyar Honvédségnek is elsődleges feladata a polgári lakosság védelme fegyveres konfliktus, járványügyi veszélyhelyzet vagy épp természeti katasztrófa idején. Ehhez a megfelelő fizikai adottságok mellett elengedhetetlen a fegyelem és a képzettség. Amikor a katonák nem a frontokon harcolnak, akkor folyamatos gyakorlatokon, kiképzéseken vesznek részt annak érdekében, hogy éles helyzetben helyt tudjanak állni. A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 39. Lövész Zászlóalj katonáinak kiképzésén jártunk a Vay Ádám kiképzőbázisának gyakorlóterén.

– A katonák a kiképzés első három hetét egyéni felkészítéssel kezdik, ami a lövészrajokban, szakaszokban elfoglalt beosztásukhoz kulcsfontosságú. Ezek többek között parancsnoki, híradástechnikai, harctéri életmentő, fegyveres és robbanóanyagokkal kapcsolatos képzések – sorolta Galambos Péter százados. Ezt követően kezdődik meg a rajok összekovácsolása: biztosított gyalogos meneteket hajtanak végre, elsajátítják a veszélyes terepszakaszok leküzdésének módszereit és begyakorolják, hogyan reagáljanak különböző ellenséges tevékenységekre. 

 - mutatott rá a százados. A folyamat vége, hogy a rajok szakasz szinten is begyakorolják az addig szerzett ismereteket.

A kiképzési program utolsó fázisa, amikor több napon keresztül, különböző harcászati feladatokat hajtanak végre a szakaszok a gyakorlótéren. Ilyen feladat lehet például egy ellenséges járművön (célobjektumon) való rajtaütés. Ezeket egy alapos tervezés, felkészülés és begyakorlás előz meg, majd a katonák menetet hajtanak végre (tervezett útvonalon, a begyakoroltak szerint haladva) a célobjektum előtti utolsó találkozási ponthoz. – Ez az a terület, amikor még látó-, halló- és lőtávolságon kívül vannak a célobjektumtól. Innen indul a parancsnoki felderítés, amikor a szakaszparancsnok felderíti a különböző alcsoportok helyeit – mutatott körbe Galambos Péter. A fákkal és bokrokkal tarkított kis területen szétszórva katonák feküdtek körülöttünk fegyverük mögött. Elsőre észre sem lehetett venni mindannyiukat, többszöri körbetekintés után körvonalazódott előttünk, hogy mennyien is vagyunk. A felderítés több órás folyamat volt, amely idő alatt szinte folyamatosan tartották pozíciójukat a katonák. – Egy nap több feladatot is végrehajtanak, így természetesen egy étkezés sem terített asztalnál történik, egymást 360 fokban biztosítva, percek alatt kell elfogyasztani a fejadagot, hogy utána a következő délutáni, majd az éjszakai feladatra tudjanak tervezni, felderíteni, begyakorolni – tudtuk meg.  

A rajtaütést már a célobjektum közelében elhelyezkedve vártuk. A szakaszparancsnokok által kidolgozott végrehajtást nem ismertük, így igyekeztünk úgy elhelyezkedni, hogy még ráláthassunk az eseményekre. Meglepő fordulat volt számunkra, amikor elindult a rajtaütés és a mögöttünk, alig 100 méterre lévő erdősávból kezdtek el - természetesen nem éles lőszerrel - lőni a katonák és megindulni a cél felé. Semmit nem vettünk észre abból, hogy ott időközben elfoglalták a pozíciójukat.

– A szakaszok egymással párhuzamosan különböző feladatokat hajtanak végre, például egy álló terepjáró-gépjármű, és annak környékén tevékenykedő ellenség elleni rajtaütést, egy ellenséges utánpótlást szállító, mozgó tehergépjármű ellen indított lesállás indít be – ismertette a százados, aki kiemelte: harcparancsok kiadásától, az azokban meghatározott feladatok végrehajtásáig terjedő időszak igen feszített, naponta ismétlődő folyamat, mely igen kemény körülményeket teremt a katonák számára. Mindezt a kiképzés utolsó napjai koronázzák meg, mikor minden feladatot éles lőszerrel hajtanak végre. 

Bekecs Sándor