Verssel búcsúztatták a nyugdíjba vonuló debreceni mentőst

Nyugdíjba vonul Tarcsi Gyula mentőápoló, aki 36 éve aktív és szeretett tagja a közösségnek – közölte az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldala pénteken. A teljes Debreceni Mentőállomás együtt búcsúztatta Gyulát egy ünnepi váltás keretei közt, ahol a mentőápoló átvette a pecsétgyűrűt, melybe az Országos Mentőszolgálat logóját, az életmentő nevét és állomáshelyét gravírozták.

Íme, a vers:

Valamikor régen, úgy 36 éve
egy hideg januári télbe
Egy fiatalember lépett 
A mentőállomás előterébe.
Nehéz léptekkel ment előre
Fel a lépcső tetejére.
Félve tekintett a jövőjére.
Azt mondták ,felvételt nyert az állásra
Bújjon a fekete egyenruhába.
Hirtelen egy mentőautó volánjánál
találta magát
Szorított a fekete egyenruha,
Szorított a szürke kabát.
Az izgalom magával ragadta
És rájött már soha nem fog dolgozni egymaga
Egy sajátos családnak lett gyereke
Úgy kezdték szólítani: Bajtárs
Ez lett az új neve
Ismerős ez a fiatalember Gyula?
Bizony Te voltál az.
Az aki akarva akartál mentő lenni
Más baját Magadra venni
De a nagy szavak helyett beszéltek a tettek
Hisz sokaknak egy életet jelentettek
Mert tudtad, érezted 
Hogy menteni kell az életeket
Menteni amíg lehet
És talán kicsit azon is túl.
Hosszú éveken át tetted ezt 
a hivatástudat büszkeséggel töltötte ki a léted
Egyszer aztán.....egyszer....
Megálljt parancsolt az Élet.
Rád küldte a Gonoszt egy vérrög képében.
Meg akart gyalázni ,
Földhöz vágni egészen.
De nem hagytad.
NEM!!
Csak fél térde ereszkedtél ,sebesült harcos képében.
És a hónod alá nyúltak kezek
Finom, karcsú, női kezek.
A feleséged kezei
Hisz megfogadta anno 
hogy többé a Tiédet 
El soha nem engedi
A füledbe súgta 
Kelj fel Gyula!
Hisz a pizsama nem a te ruhád
Van neked egyenruhád
És felálltál 
És visszajöttél
Csupán kormányt brifkóra cseréltél.
megráztad magad 
Folytattad ott ahol abbahagytad
És jött a legendás 610-es forda
Melynek járműveit 
Valami  titkos gonosz uralta
Valamik mindig hiányoztak letörtek, leváltak csöpögtek
Beszorultak, beragadtak, lötyögötek
Sok szép reggelt a műhelyben töltöttek.
Most-így mondják-
Kitöltötted idődet.
Kipakolod a szekrényed
Minden megfogott tárggyal 
Viszel egy emléket.
Nem kell már hajnalban kelni, váltásra sietni
Reggelit, ebédet dobozolni
Délután háromkor megenni.
Nem kell már.
Most már azt az Életet kell élni 
Ami eddig kimaradt
Azt nyugodtat
Azt a boldogat.
És most utoljára szóljon Neked a szirénaszó
Ez a lélekbe maró!
Őrizd meg emlékeidben mindnyájunk