Búcsú II. Erzsébet királynőtől

Nyolc kilométernyi sorban álltak a végső búcsút venni kívánók II. Erzsébet királynő koporsójánál a hétfői temetésen. A közösségi oldalakon az elmúlt hetekben rengetegen fejezték ki tiszteletüket az angol uralkodó iránt és együttérzésüket a gyászoló családdal. Mészáros Ibolya, a Csokonai Színház művésze a londoni Westminster-apátság előtt kígyózó sorban ugyan nem állhatott ott, ám egy személyes hangvételű búcsút osztott meg az olvasókkal a Hajdú Online megkeresésére.

„1926-ban született egy hercegnő, akinek élete forgatókönyvében nem szerepelt az uralkodás. Majd tíz év múlva a sors másképp döntött.

Két hete ez a forgatókönyv a végéhez ért. Az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség eltemettek egy szimbólumot. Egy aprócska termetű hölgyet, mindannyiuk fogadott nagymamáját, aki életével és munkásságával felvirágoztatta és világszerte köztiszteletet szerzett az angol alkotmányos monarchiának.

96 év, ebből 70 év szolgálat. Élete minden napján, az utolsó pillanatig. Meglepő-e a körülbelül 8 km hosszú, több mint tíz órás várakozással járó sor: a királynő koporsója előtt tiszteletet tenni akaró, hálás emberek száma? A legkevésbé sem. Ez a lány huszonegy éves korában megígérte leendő népének, hogy az ő szolgálatukba helyezi az életét, legyen az rövid vagy hosszú. Manapság (is) kincset ér a szavát maradéktalanul betartó ember, és Őfelsége pontosan ezt tette, mikor végül huszonöt évesen királynő lett.

Több millió ember életére volt hatással a világ minden pontján. Inspiráló volt. Példakép. Megszámlálhatatlan utazása, találkozója, megjelenése során sohasem hibázott. Számomra ettől olyan fontos, követendő példa ő. Nem számít, milyen napja volt, élete legrosszabbja vagy legjobbja, a kötelesség, a munkavágy, az emberszeretet mindent felülírt. Minden ember életében vannak hullámvölgyek. Ezekkel megbirkózni, ezeken felülemelkedni, továbbmenni néha súlyos teher. Ha rá gondolok, eszembe jut az a számos válság, amin átvezette a családját, a népét, s hogy mindennek ellenére a monarchia intézménye, a személyét övező tisztelet és szeretet mit sem veszített erejéből. Aztán az én életem nehézségei jutnak az eszembe, és arra gondolok: ha a királynő meg tudja csinálni, akkor ez a helyzet rajtam sem fog kifogni.

A királynő mögött két lépéssel hetvennégy évig férje állt, Fülöp herceg. Ám tavaly áprilisban már hiába nézett hátra: nem volt ott. Akkor látványosan megtört. Szívbemarkoló tény.

A szivárvány minden színében pompázott élete során, mind kívül, mind belül. Fény volt a sötétben, reménysugár. Állandó. Ikonikussá vált öltözködése: a színes kosztümök hozzáillő kalapokkal, hogy a nagy tömegben is könnyedén észre lehessen venni. Hogy mindenki számára látható legyen.

Kedves Felség, csak annyit szeretnék mondani, hogy erre külön figyelmet szentelni nem lett volna semmi szükség. Nincs az a színárnyalat, ami jobban kitűnne a tömegből, mint a személye. Hálás vagyok, hogy nyáron még kaphattam választ a levelemre, amit Önnek írtam. Többé már nem lesz rá módom.

Akkor például pocsék napom volt. Kinyitottam a postaládát és lüktető szívvel rohantam vissza vele a lakásba, bár késésben voltam. Kopogtam, majd annyit mondtam az ajtót nyitó páromnak: Ez egy jó nap!

Köszönöm, hogy felnézhettem Önre.

„Nyugosszon angyal éneklő sereg!” (Shakespeare: Hamlet)