Az 1849-es debreceni csata hősei és áldozatai előtt tisztelegtek

Koszorúzással és ünnepi beszéddel egybekötött megemlékezést tartottak kedden az 1848-49-es forradalom és szabadságharc debreceni csatájának 173. évfordulója alkalmából kedden, a debreceni Hősök Temetőjében.

Az akkori események egyik utolsó ütközete zajlott le 1849. augusztus 2-án, a részleteket ünnepi beszédében Vantal Zsolt ezredes idézte fel.

Debrecen nyugati oldalán, az akkori városhatárt képező Mester és Hatvan utcai kapuktól körülbelül ezer lépésre, a Köntös és Csigekertek között ( a mai Balmazújvárosi út mentén) hosszú gát terült el, melynek Köntös(kiöntés)gát volt, ez az út északi és déli irányban egy völgyet vágott ketté, ami – különösen a tavaszi időszakban – mocsaras volt. Ez indokolta, hogy elődeink az utat a gát tetején vezessék el.

A gát egyfajta természetes választóvonalat képzett akkoriban a harcoló felek között.

A völgy városhoz közelebb eső részét a magyar I. hadtest, míg a túloldali részt a Paszkevics herceg tábornagy vezette többszörös – a kutatások szerint hatszoros – túlerőben lévő oroszok foglalták el. Aznap, augusztus 2-án 13 óra 30 perc körül már második alkalommal kerültek egymással harci érintkezésbe a felek, és a magyar huszárok a saját állásaik felé húzódva vezették az orosz ellent a rejtve lévő ütegek gyilkos tüzére – fogalmazott.

Ez a tett a cári seregnek nagy meglepetést okozott, hiszen a magyar tüzérség csaknem húsz perc alatt súlyos veszteséget okozott az orosz erőkben, a becsapódó és a felpattanó lövedékek még a második vonalukat is elérték. Emiatt azt gondolták, hogy a magyar oldalon nagy űrméretű ágyúkat alkalmaznak. Ezért tudtak nagy veszteséget okozni az orosz lovasságban és gyalogságban.

A menetből végrehajtott támadás kudarcot vallott ugyan, de a viszont a felvonuló túlerő felülkerekedett a Nagysándor József vezette hadtesten, ezredesei ennek hatására kezdtek rugalmasan elszakadni az akkor már kíméletlen rohamot produkáló orosz erőktől. – Mielőtt kudarcról beszélnénk, eszünkbe kell, hogy jusson, mi is volt a feladata a tábornoknak – hívta fel a figyelmet Vanal Zsolt, majd emlékeztetett a cél az volt, hogy a Görgey által vezetett feldunai hadsereg két másik hadteste bántatlanul vonulhatott fel a gyülekezési helyre. – Civilként és katonaként is kötelességünk megemlékezni azokról, akik – akár többszörös túlerővel szemben is – minden elvárhatón túl teljesítettek – fogalmazott végül.

A közös főhajtás után a megemlékezők koszorúkat helyeztek el.

A Hősök temetőjében 112 magyar honvéd és 634 orosz katona nyugvóhelye őrzi az 1849. augusztus 2. emlékét.

SZD