„Magyarország talpra állt, köszönhetően a magyar emberek áldozatvállalásának és összefogásának”

Az európai, de talán a világtörténelemben is példátlan dolog történt 1920. június 4-én, amikor Párizsban a trianoni békeszerződésnek nevezett diktátumot aláírták – ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Tasó Béla, Nyíradony polgármestere a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott, pénteki ünnepségen.

A Harangi Imre Rendezvénycsarnok mellett található impozáns emlékhelynél felidézte, a diktátum Magyarországra nézve súlyos területi és emberi veszteségeket okozott. – Elzárták az országot a létfontosságú nyersanyagoktól, a vasútvonalaktól, a lakosság közel fele valamely új állam területére került, s közöttük ott volt több mint 3 millió magyar, akik az új országukban másodrangú állampolgárok lettek.

Mindezek ellenére a csodával határos módon Magyarország talpra állt, köszönhetően a magyar emberek áldozatvállalásának és összefogásának

– mondta. Így folytatta: – Régóta kerestük a formáját, hogyan tudnánk erre a napra úgy emlékezni, úgy magyarnak maradni, és hogyan tudnánk úgy kezünkbe venni a saját sorsunkat, hogy közben mások ne tekintsék azt ellenségeskedésnek. Erre teremtett alkalmat a magyar Országgyűlés 2010-ben, amikor június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította – hangsúlyozta.

Szükség van az összefogásra

A polgármester úgy véli, azóta talán egyre többen vannak olyanok is, akikben az a belső hang, hogy összetartozunk, elemi erővel képes megelevenedni és cselekvésre ösztönözni akkor, amikor összefogásra van szükség. Tasó Béla azt kérte a megjelentektől, hogy soha ne azt keressük, ami elválaszt, hanem mindig azt, ami összeköt bennünket.

A Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és AMI diákjainak műsora után Tasó László országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet.

Vallja, 1920. június 4. az a nap, amely minden magyar lelkében ott van. Az országgyűlési képviselő úgy véli, amit elszenvedtünk 1920-tól kezdődően, az most is folytatódik. – Az a magyarüldözés, mely Európában zajlott, az most is megvan. Nemcsak azokban az uniós tagállamokban, ahol magyarok élnek, hanem itt, Magyarországon is van magyarüldözés, még a megcsonkított hazánkban sem hagynak bennünket nyugodtan élni. Amikor erre gondolunk, az embernek összeszorul a szíve és ökölbe szorul a keze. Mit lehet csinálni most, egy ukrán–orosz háború mellett néhány száz kilométerre, Európa közepén, egy felvilágosult, a kultúrájának talán a vége felé járó emberi társadalom központjában?

Mit tehetünk, amikor a szívünk sajog, nemcsak 1920 és az utána történtek miatt, hanem a jelenkor állapotai miatt is?

Van-e olyan álom, amit dédelgethetünk, hogy majd még egyszer leszünk azok, akik egyszer voltunk? – vetette fel sorra a kérdéseket. Az utóbbit meg is válaszolta: –  Álom van, de hamar felébredünk, és látjuk, hogy ennek igen kicsi az esélye. Ha ezen nem változtatunk, ha a világ nem változik, akkor egyáltalán nem lesz realitása – jelentette ki.

Örökre együtt gondolkodunk

Tasó László úgy fogalmazott, mi, magyarok sem vagyunk makulátlanok, követtünk el hibákat. – Most, amikor Európa közepén, az Európai Unió tagjaként, a NATO tagállamaként erős szövetségesi rendszerben vagyunk, mégis úgy érezzük, hogy magyarüldözés van Európában. Azért, mert szembe merünk menni azokkal a folyamtokkal, amelyek a véleményünk szerint a világ társadalmát romba döntik. Talán az a baj velünk, hogy gondolkodunk, előre látunk, vannak olyan értékeink, amelyeket irigyelnek tőlünk – hangsúlyozta. A képviselő szerint valóban kellett a 2010-es törvény, amely a nemzeti összetartozásról szóló tanulságtételről szól, arról, hogy örökre együtt gondolkodunk magyarként, az országhatár felett átnyúló egységünk megbonthatatlan.

KD