Nyolcévnyi jövő: szakértőket kérdeztünk a beiskolázás dilemmájáról

Fontos dátumot hagytak maguk mögött a családok: február 18-ig kellett döntést hozniuk arról, mely iskolákra bíznák szívesen a gyermekük oktatását. Az idei felvételi eljárás mérföldkő volt a hazai oktatás történetében, hiszen most először csaknem minden részlete online zajlott. Most az intézmények értesítését várják a szülők. 

Nagy izgalomra nincs ok, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai nyomán a leendő nebulók 90-95 százaléka az elsőként megjelölt helyre bejut

– mondta lapunknak Szabó Gyula. Az Epreskerti Általános Iskola igazgatója ismertette a bírálat folyamatát; mindenekelőtt a sajátos nevelési igényű tanulókat kell elhelyezni a törvény szerint meghatározott létszámban, másodsorban előnyt élveznek azok, akiknek a testvére már az intézmény diákja, aztán a körzetes gyerekek jönnek, végül mindenki más. Az értesítést követően a szülők fellebbezhetnek, amelyről már a tankerület határoz. 

Az iskolavezető a beérkezett dokumentumok alapján arra következtet, nem emelkedik az epreskerti intézményben kezdők száma a tavalyihoz képest, s szintén stagnálást tapasztaltak más igazgatók, akikkel beszélgetett. Felidézte, egy esztendeje körülbelül 1700 óvodás jelentkezett állami közoktatási intézménybe Debrecenben. Az alternatív és állami iskolák általában a tankötelesek 20 százalékát fogadják. A megyében 5 ezer 517 első osztályos tanuló kezdte meg az iskolát 2021 szeptemberében – tudtuk meg az Oktatási Hivatal Köznevelési Nyilvántartási Főosztályától. A visszatartottak száma nőtt az egy évvel ezelőttihez viszonyítva, idén 15 százalék körüli. Szabó Gyula gyakorló tanár szerint ez pedagógiai szempontból üdvözlendő. Az az óvodás, akit szülői kérvényre a Pedagógiai Szakszolgálat megvizsgál és megállapítja, hogy még egyévnyi érésre van szüksége, bizonnyal nehezen viselné az iskolai kötöttségeket, az időkeretet, a tananyagok befogadását, ez sikertelenséghez vezetne, amit mindenképp el kell kerülni. Szülőkkel beszélgetve úgy tapasztalja, a beadott felmentési kérvényeket szinte minden esetben indokoltnak ítélik a szakemberek. 

A Nemzeti Pedagógus Kar országos elnökségi tagja az online térben való ismeretszerzésről is szólt. Kreativitásra volt szükség a szülők kielégítő tájékoztatásához. Az epreskerti iskola leendő elsős tanítóinak egy-egy óráját videóra vették, s e-mailben küldték el az érdeklődőknek, illetve tartottak online tájékoztatókat, amelyeken igyekeztek minden felmerülő kérdésre választ adni. Várhatóan a beiratkozás is egy áprilisban megnyíló internetes felületen valósítható meg. 

Még gyerek lehet 

A sikerélmény fontosságát Eignerné Garamvölgyi Ildikó is hangsúlyozta. Ő húsz éve pedagógus, ebből másfél évtizede speciális óvodai csoportban, autista és kevert specifikus diagnózisú gyermekekkel dolgozik. Úgy tapasztalja, némelyik szülő a jó hírű, erős eredményeket produkáló iskolára hajt, míg másoknak a munkahelytől vagy az otthontól való távolság az elsődleges szempont a döntésnél. 

A leglényegibb irányadónak a kisdiák képességeinek kell lennie. 

Ha tanácsot kérnek tőle, elmondja, inkább középszintű intézménybe íratná a gyermeket, akinek ez az első találkozása a tanulással és a hosszú évekig tartó iskolai rendszerrel, ezért fontos – különösen a kezdeti időszakban –, hogy pozitívan élje meg a köznevelésben töltött mindennapokat. 

Ezt számos módon támogathatjuk már az iskolát megelőző időszakban. Debrecenben több szakmai segítséget nyújtó program elérhető. Ildikó az egyik ilyenben, az Áthidaló Iskola Előkészítő Programban dolgozik azon, hogy a kicsiknek zökkenőmentes út vezessen óvodától az első osztályig. A szülő jelenlétében felmérik a gyermek képességeit minden területre kiterjedően, majd játékos formában, de tudatos fejlesztéssel készítik arra, hogy az iskolai követelményeket könnyedén teljesítse. – Nem tanítom őket írni, számolni, ezek a tanítónő feladatai és az első osztályos korú gyermeké. Nem akarom begyorsítani ezt a folyamatot – nyomatékosítja. Viszont olyasmit játszanak, amely erősíti a koncentrációt, a mozgáskoordinációt vagy egyéb, még éretlennek mutatkozó képességeket. 

Ezt javasolja minden leendő nebulót nevelő családnak is. Ha az óvónő iskolaérettnek ítéli a gyermeket, s a szülők sem látnak lényegi hiányosságot, akkor az utolsó óvodai évben (is) hagyják játszani, hiszen ekkor lehet még igazán gyerek, komolyabb kötöttségek nélkül. Ne vegyék túl komolyan az iskolára való felkészülést. Nem is hinnénk, mennyi mindenre van jó hatással a társasjáték, a kirakó, a dominók, a hinta, a labdázás, az ugrálókötél, a színezők, gyöngyfűzők, gyurmázás, mesélés. De a legtöbb, amit tehetnek, hogy mindezeket együtt csinálják csemetéjükkel. 

Erős érv lehet a közelség biztonság

Nyári Hajnalka önállóságra neveli a fiát. Azért választott a lakóhelyükhöz közeli intézmények közül, mert szeretné, ha gyermeke mihamarabb egyedül járna iskolába. Fel­idézte, az ő gyermekkorában, a nyolcvanas években osztályfőnöki elvárás volt ez, legfeljebb két hétig kísérhette a szülő a kisdiákot. – Az óvodába menet már készítem erre, felhívom a figyelmét a közlekedés szabályaira – mondta. A virágkertészetet üzemeltető debreceni édesanya a vásárlóktól, ismerősöktől érdeklődött a kiszemelt iskola felől, és pozitívumokat hallott, amiket az interneten megosztott tanórai felvétel megerősített. Jó benyomást tett rá az is, hogy egy alkalommal személyesen válthatott néhány szót az igazgatóhelyettessel, akinek mesélhetett a gyermeke adottságairól. Fontos szempont volt, hogy Árminnak lehetősége lesz folytatni a fociedzéseket. A fiú az óvodában kissé szorongó, visszahúzódó volt, ám a foci- és karateórák, illetve Eignerné Garamvölgyi Ildikó foglalkozásai óta mintha kicserélték volna – véli Hajnalka. Hozzátette: a sportban közösségre talált, fegyelmezettséget tanult és sikerélményeket szerzett. 

HaBe 

Borítókép: illusztráció / MW-archív