Olvasói levél: Két bolti történet a mindennapokból

A minap este – zárás előtt – elmentem az egyik debreceni élelmiszerboltba kenyérért, mert reggelre már nem maradt otthon belőle egy falat sem. Vásárló nem volt az eladótérben, és a kiszolgáló hölgy nyugodtan sepregetett a pult mögött. Kértem tőle egy kiló félbarna kenyeret, ő letámasztotta a partfist és anélkül, hogy kezet mosott volna – pedig a vízcsap a háta mögött volt – vagy nejlonkesztyűt vett volna fel, fogott egy veknit, betette a szeletelő gépbe, majd ismét megfogta a kenyeret és ráhúzta a nejlonzacskót. Nem szóltam neki, mert gyakran járok vásárolni ebbe a boltba, és nem szerettem volna magamra haragítani, de akkor azon nyomban elhatároztam, hogy elfogyasztás előtt minden szeletet meg fogok hámozni.

Nem a Covidtól félek, hiszen háromszor be vagyok oltva; csupáncsak nem tartom higiénikusnak sepregetés után a kenyeret így mosatlan kézzel odaadni a vevőnek!

A másik történet egy döbbenet egy rekordáremelés láttán. A csirkemellfilé kilója egyik napról a másikra 400, azaz négyszáz (!) forinttal lett drágább! Emlékszem, amikor a benzin árát 1990-ben 25 forinttal emelte fel a kormány, a taxisok megbénították az egész országot! Ez volt az a híres taxisblokád, amely miatt napokig nem lehetett közlekedni semerre Magyarországon. Most viszont nyugodtan feljebb lehet vinni mindennek az árát (kivéve a benzinét február 15-ig). Jó lenne árstopot bevezetni az élelmiszerekre is, mert így a fizetés- és nyugdíjemelés semmivé válik, ha „amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon”.

Magi Zsolt László, Debrecen