Az új főigazgató szerint a kapcsolat kevés, meg is kell tölteni tartalommal

A Landler Jenő Ipari Szakközépiskolában – a mostani DSZC Brassai Sámuel Műszaki Technikumban – végzett elektronikai műszerészként Szilágyi Sándor, a Debreceni Szakképzési Centrum (DSZC) új főigazgatója. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola elvégzése után egy évvel tanárként tért vissza alma materébe, ennek immár 33 éve. Több mint három évtizedig tanított elektronikát a Brassaiban, s szakmai igazgatóhelyettesként is tevékenykedett ott, augusztus 15-től azonban új feladatkört kapott. Szilágyi Sándor főigazgatóként a vállalati kapcsolatok kiépítését és az új szakképzési rendszer megerősítését tartja a legfontosabb feladatainak, valamint azt, hogy mind a tizenegy intézmény számára adottak legyenek a megfelelő feltételek.

Több mint harminc éve tanított a DSZC Brassai Sámuel Műszaki Technikumban. Hogyan lett önből a szakképzési centrum új főigazgatója?

A ranglétrát gyakorlatilag végigjártam, tanárként kezdtem, majd munkaközösség-vezető lettem. Gyakorlatioktatás-vezetőként már sokkal közelebb kerültem az iskolában a szakmai gyakorlatok szervezéséhez, a vállalati kapcsolatokhoz. A különböző vállalatoknál elhelyezkedett tanítványaim révén igen jó kapcsolataim vannak az itt betelepedett cégekkel, kisebb-nagyobb vállalkozásokkal. A gyakorlati­oktatás-vezetést követően pedig szakmai igazgatóhelyettes voltam a Brassaiban augusztus 15-ig, akkor keresett meg Tirpák Zsolt kancellár azzal, hogy vállalnám-e a főigazgatói állást. Mivel kancellár úr korábban a Brassai igazgatója volt, hét évet együtt dolgozhattam vele szakmai igazgatóhelyettesként, így megfelelő és jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Gondolom, ennek is köszönhető az, hogy most főigazgatóként számít rám a szakképzési centrumban.

Milyen feladatai vannak egy főigazgatónak?

Elég szerteágazó a feladatköröm; bár vannak operatív feladatok, én a szakmai munkában a vállalati kapcsolatok kiépítését, elmélyítését látom legfontosabbnak. Segíteni a tizenegy intézmény mindegyikét abban, hogy bármelyik ágazatban is oktatnak, ott a megfelelő eszközök legyenek, és ennek kapcsán a duális képzés kiépítése is kiemelt terület. 2019-ben a kormány megreformálta a szakképzést, amelynek nagyon fontos eleme a duális képzés. Az új szakképzési rendszer igazából 2020 szeptemberében indult. Már most odáig jutottunk, hogy a szakképző iskolákban a 9. évfolyam után lehet menni duális képzésbe, a technikumban a 10. évfolyam után, tehát a szakképzősök már ebben az évben vállalati környezetben lehetnek. Az érettségire épülő szakmáknál duális képzés folyik, de még gyerekcipőben jár, ezt még ki kell építeni. Ehhez nagyon fontos, hogy a vállalatokkal olyan együttműködéseket, megállapodásokat tudjunk kötni, melyek révén a tanulókat szívesen látják. Ennek az ellenőrzését, kivitelezését látom az egyik legnagyobb feladatnak.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást önnek főigazgatóként?

Azt tudjuk, hogy a debreceni gazdasági, vállalati környezet egyre bővül, a színvonal egyre emelkedik. Olyan cégek érkeznek ide, amelyek nagyon magas hozzáadott értéket képviselnek a munka terén, ezeket ki kell szolgálni megfelelő tudású szakemberekkel.

„Az iskolák feladata az, hogy megfelelő létszámban és megfelelő tudásszinttel tudják a vállalati igényeket kielégíteni. Ez nagy kihívás, de meg fogjuk oldani.”

A duális képzés kapcsán elengedhetetlen, hogy az iskolák, a centrum és a vállalatok szoros kapcsolatot építsenek ki, de magában a kapcsolat kevés, ezt meg kell tölteni tartalommal. Elég sok céggel én magam is kapcsolatban vagyok, tudom ezeknek a működési filozófiáját, és szeretném ezt kiteljesíteni. Igaz, hogy a vállalat és a centrum között is vannak stratégiai megállapodások, de valójában a duális képzés az iskola és a cég között valósul meg. Segítséget szeretnék nyújtani az iskolának, hogy ez minél jobban kiteljesedjen.

Mindezek tükrében van olyan iskola, amelyikre kiemelt figyelmet kell fordítani? Eloszlanak az igények a tizenegy intézmény között?

Nem oszlanak el, de minden iskolára nagy figyelmet fordítunk. Főként az elektronika, a gépészet, a mechatronika és valamelyest az informatika területén özönlenek be vállalatok Debrecenbe. Nyilván nagyobb hangsúlyt fektetünk azon iskolákban az oktatásra, amelyek ezekben az ágazatokban képeznek; itt gondolok a Barossra, a Mechwartra, a Beregszászira, a Brassaira, de ugyanúgy mondhatnám a Vegyiparit is. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ezek az ágazatok az összes többit vonzani fogják. Van egy bizonyos terület, amely most kiemelten fontosabb, és oda több, mélyebb tudású szakemberre van szükség, de az összes többire is ugyanúgy fókuszálunk. Mindegyik intézményünk ugyanolyan fontos, és mindegyik megfelelő minőségben dolgozik.

Az iskolákban mit tapasztalnak a felnőttképzés kapcsán? Céltudatosabban választanak a felnőttek?

Ha megnézzük a jelentkezéseket, ott is igazából az motiválja a felnőtteket, hogy hogyan tudnak elhelyezkedni, esetleg magasabb keresettel. Ha Debrecent vagy a környékét vesszük, ugyanúgy a kiemelt cégek, valamint ágazatok a slágerek a felnőttek körében is. De a felnőttek céltudatosabban választanak, nekik már van munkatapasztalatuk, ők már jobban átlátják azt, hol tudnak jobban érvényesülni. Egészen nagy létszámú a felnőttek szakmai oktatása, de ugyanazok a szakmák jelennek meg itt is, mint a nappali oktatásban. Ez nem véletlen, hiszen az igények mentén alakítjuk a nappali képzéseknek is a szakmapalettáját.

Az elektronikai vagy a klasszikus, kétkezi – például asztalos, kőműves – szakmákra jelentkeznek többen a felnőttoktatásban?

Vannak olyanok, akik inkább a kétkezi szakmát választják, és vannak olyanok, akik azt nézik, hogy milyen cégek települnek be. Erre nagyon jó példa a BMW. Mindenki azt hiszi, hogy autószerelő, autóelektronikai műszerész kell a megépülő gyárba. Az új szakmajegyzékben az autószerelő és az autóelektronikai műszerész szakmát gyakorlatilag összevonták, és egy gépjárműmechatronikai technikusi szakma lett belőle. Most felnőttképzésben mindenki erre jelentkezik a Brassaiba. Úgy érzem, ez egy kicsit félreviszi a dolgot. Persze szükség van rá, de inkább az elektronikai, a mechatronikai és a gépész­vonalat kellene erősíteni, azonban ezek beiskolázása az elmúlt években mintha gyengébb lenne. Sokan félnek az elektronikától és a gépészettől; nem egyszerű, de nem megtanulhatatlan szakmák ezek. Itt látok egy tévhitet a gondolkodásban. Igen, valóban kellenek, mert nagyon sok autó van az országban, de maga a gyár miatt nem feltétlenül azokra van szükség.

Mit tekint a legnagyobb küldetésének az elkövetkező öt évre?

A legfontosabb az új szakképzési rendszernek a kiépítése, ennek egyik fontos eleme a duális képzés, a másik az, hogy megfelelő minőségű és létszámú tanulót biztosítsunk minden ágazatban az igényeknek megfelelően.

„Azzal is tisztában vagyok, hogy 14 évesen nem biztos, hogy mindenki elsőre be tudja lőni azt, milyen szakma fekszik neki igazán.”

Ezért van az, hogy először az ágazatokra jelentkeznek, és majd később jön a szakmaválasztás, de azt is tudjuk, hogy ma még a gyerekek, illetve a szülők szakmát választanak. Még be kell vezetni a köztudatba ezt a rendszert. A centrumnak és az iskoláknak az egyik fontos feladata, hogy aki bekerül valamelyik intézményünkbe, azt úgy engedjük el, hogy valamilyen szakmai végzettséget kap. Úgy irányítjuk ezeket a tanulókat, hogy ne érje kudarc őket, találjuk meg nekik azt a lehetőséget, ahol ki tudnak teljesedni. Ha meg tudjuk valósítani azt, hogy a jelentkezők mindegyike valamilyen képesítéssel kerül ki tőlünk, akkor a lemorzsolódást is minimálisra csökkentettük.

Kiss Dóra