Bizalmi körökben

Már az évnyitón megkezdődött a nyomtatványok alattomos támadása, és majdnem mindegyiken döntést kell hoznom egy-egy lényeges, ritkábban valamilyen formális kérdésben. Mint az elmúlt tizenöt évben, most is jogom és kötelességem dönteni, hogy hittant vagy etikát tanuljon a gyerek, hogy elengedem-e a többnapos balatoni kirándulásra, vagy kit jelölök meg gondviselőnek a családban.

Jogom és kötelességem, hogy a gyerek az első tanítási nap előtt már tudja: támogatnia kell a gyámoltalan osztálytársát, és segítséget kell kérnie, ha bántják. Tisztában kell lennie azzal is, hogy tisztelettel beszéljen másokkal, ne csaljon és ne hazudjon. Ez nem opció, nem válhat kényszerdöntéssé a külvilág nyomásának hatására, nem hagyható a közösségi médiában megtapasztalt magány és közönyösség térhódítására. A gyerekeim felnőtté válásáig ugyanis egy, közös bizalmi körben áll a család a pedagógusokkal: az iskolában az otthon tanultakat, a tanárok által átadott nevelést pedig hazaérve kamatoztatják a legkisebbek. Édesanyaként ezek miatt is tartom elemi jogomnak, hogy a család fogalma, a férfi-nő kapcsolata, vagy akár a szexualitás témája maradjon – továbbra is – bizalmi körben.

Szakál Adrienn