Komor Csaba lett Vámospércs új lelkésze

Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott lelkészi főjegyzője hirdette az igét a zsúfolásig megtelt, ősi vámospércsi református templomban Komor Csaba lelkipásztori beiktatásán, augusztus 15-én – írja a városi önkormányzat.

Kiemelte, hogy Komor Csaba kora gyermekkorától kezdve a Debrecen – Kossuth utcai Református Egyházközség oszlopos tagja volt, később ifjúsági gyülekezeti gondnokként is tevékenykedett és a református iskolarendszert látogatta, beleértve az általános és középiskolát, valamint a hittudományi egyetemet. Ifjúkorában is önzetlen szolgálatkészség, lelkiismeretesség, lelki és emberi választékosság, igényesség jellemezte. A nyugalmazott főjegyző Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levelének harmadik fejezetét idézte, értelmezve a lelkipásztori hivatás és a gyülekezeti közösség elválaszthatatlan egységét: „A gyülekezet tagjai Isten épületének, az egyháznak élő kövei. Kövek, amelyek épülni akarnak és készek másokat is építeni. Jézus pedig az épület örök és eleven fundamentuma. Boldog kiváltság és mondhatatlan felelősség a lelkipásztori szolgálat. Ne feledjük, az emberé a munka, Istené az áldás, Isten nélkül minden hiábavalóság.”

Az igehirdetést követően Őz Lajos, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese iktatta be Komor Csabát a vámospércsi prédikátorok sorába, aki a helyi gyülekezettől kapott új palástjában fogadta a szertartáson megjelent mintegy harminc református, római és görögkatolikus pap áldáskívánását, köztük testvértelepülésünk, Szilágybagos díszpolgárának, Lukács József nyugalmazott püspökhelyettes úrnak a szavait. Nagy László egyházmegyei gondnok útnak indító gondolatait követően gyülekezetünk presbitériuma nevében Ménes Andrea, Vámospércs polgármestere köszöntötte Komor Csabát: „Fontos az evangéliumon nyugvó, érett közösség. Az evangéliumi történeteket a nagymamámtól hallottam, aki talán szintén a nagymamájától kapta őket. Hiszem és remélem, hogy unokáinknak is tovább tudjuk adni az örömhírt. Fontos továbbá egy közösség életében az egyházi és a világi vezető gyümölcsöző együttműködése. Tiszteletes úrral hasonlóak a céljaink, értékválasztásaink. Üdvözlöm Bocskai István városában, aki a szabad protestáns vallásgyakorlás egyik apostola is volt.” A városvezető ajándékként a hajdúk letelepítéséről rendelkező Korponai kiváltságlevél díszkiadását nyújtotta át.

Komor Csaba – miután megköszönte az elhangzottakat – a beiktatáson többször felcsendülő 42. zsoltár („Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik”) szemléletes értelmezését adta. „A hűsítő patakvízre szomjúhozó szarvashoz hasonlítja az Isten igéjére vágyó embert a zsoltár. Mennyire más jelentést is kap a szöveg, ha a Saul száműzetésében élő Dávid, a későbbi király szemszögéből olvassuk. Benne van Dávid olthatatlan honvágya és Istent kereső hite is. Engedjenek meg egy személyes történetet – folytatta Komor Csaba –, a lelkészválasztást megelőző napról. A gúthi templomromhoz mentem elcsendesedni, hogy választ kaphassak a kérdéseimre: mit tartogat a jövendő, mi a terve Istennek az életemmel és a rám bízott gyülekezetekkel? Mikor a gondolataim közül felocsúdtam, egy gyönyörű szarvas állt velem szemben, és pereceken keresztül nézett a templom kapuján át, majd elindult Vámospércs irányába. Azonnal a 42. zsoltár jutott eszembe, ez volt maga a megnyugvás: bármi történhet, Isten szeretete nem múlik el mellőlünk.”

A záróéneket és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklését követően a gyülekezet és a vendégsereg átvonult az imaterembe, ahol szeretetvendégség várta a megjelenteket.