Akkor milyen is lesz az időjárásunk?

Konkrétan: a Föld 1850-es átlaghőmérsékletéhez mérten másfél fokon belül kell tartani a hőmérséklet-emelkedést globálisan. Ennek rendelnek alá rengeteg olyan gazdasági tényezőt, amely lassíthatja, megállíthatja bolygónk légkörének további melegedését. Klímakonferenciák, azokon intézkedési tervek, határozatok a szén-dioxid légkörbe juttatásának mérsékléséről, megakadályozni a metán és más, üvegházhatást erősítő gázok felhalmozódását a levegőben, mert meg kell állítani a légkör további melegedését. Miért is?

Az ok igen egyszerű: ki kell védeni még a lehetőségét is annak, hogy a Föld egyes részei lakhatatlanná váljanak, illetve csak erős kompromisszumok árán tudják megtartani az életre való alkalmasságukat. A felmelegedés 1,5 °C-os határon belül tartásának nyilván gazdasági okai is vannak. Egy szó, mint száz: veszélyben az emberiség eddig kialakított életfeltétel-rendszere a Földön.

Annak már tanúi vagyunk Hajdú-Biharban is, hogy a meleg irányába egyre szélsőségesebb az időjárásunk. Gondoljunk csak a mostani nyárra. Ugyanakkor – bár ennek éppen a fordítottját érzékeljük – valamelyest több a csapadék, s a korábbinál kevesebb nap alatt hullik le, tehát intenzívebbek az esők. Szintén érzékeljük a teleink enyhébbé válását, azt, hogy kevesebb a hó. Ez azonban, éppen a szélsőségek erősödése miatt, a visszájára is fordulhat, főleg akkor, ha lassul vagy leáll az Észak-atlanti-áramlás, aminek a tudósok szerint most jelentős az esélye.

– Tény, egyre gyorsuló ütemben melegszik a Föld légköre körülbelül 1850-től. 1850 és 2000 között körülbelül 1 fokkal emelkedett az éves átlaghőmérséklet, majd az elmúlt két évtizedben további néhány tizeddel növekedett, tehát már nagyon közel vagyunk az 1,5 °C-hoz. Sőt, a bolygónk bizonyos tájain, például a sarkvidékeken, már túl is vagyunk ezen az értéken – válaszolta kérdésünkre Szegedi Sándor, a Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszékének tanszékvezető docense, hozzátéve, ha nem lenne az antropogén hatás, akkor 1850-hez képest némileg alacsonyabb volna a planétánk átlaghőmérséklete. Tehát ezt sikerült tevékenységünkkel túlkompenzálnunk.

– Az elmúlt bő kétszáz évben annyi fosszilis tüzelőanyagot, szenet, kőolajat, földgázt égettünk el, amennyi előtte néhány százmillió év alatt halmozódott fel a Földön. Ezzel rengeteg szén-dioxid került a légkörbe. Ez a gáz másokkal, például a metánnal együtt, a felszín közelében visszatartja a Napból besugárzás révén érkező hő egy részét, és emiatt folyamatosan melegszik a légkör – vázolta a felmelegedés okát az egyetemi docens. Kérdésünkre, hogy a klimatológusok miért éppen 1,5 °C-nál húzták meg azt a bizonyos határt, elmondta, hogy ez egy tartható értéknek tűnt évezredünk elején azzal, hogy az országok különböző kibocsátási határértékek vállalásával mérsékelni tudják a felmelegedés ütemét.

Erdőtüzek és árvizek

– Ez azonban egyre inkább látszik, hogy nem lesz tartható, hiszen például szó sincs arról, hogy az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, a gépiparnak alapanyagot adó vas- és acélgyártásban mivel és mikorra szeretnék kiváltani a kőszénfelhasználást. Jelenleg úgy tűnik, hogy nem sikerül megállítani a hőmérséklet-emelkedést másfél foknál, és 2100-ra a 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést is meg fogjuk haladni. Ez a hajó most már kezd elmenni.

„Amit tudunk tenni, alkalmazkodni kellene a klímaváltozáshoz, és nem feltétlenül a klímaváltozás elleni harc mellett kardoskodni.”

Minimalizálni a klímaváltozás mértékét, már csak azért is, mert a világban egyre furcsább időjárási jelenségek történnek. Például a déli félgömbön. Ott most tél van, mégpedig extrém módon hideg tél. Brazília déli részét is nyolc évtized elteltével ismét hótakaró borította be, ráadásul 5-10 centiméteres vastagságban, és napokig megmaradt. A nyári fél évét élő északi félgömbön erdőtüzek sokasága van Kaliforniában, Oroszországban és Kanadában a tajgában, Dél-Európában, a Közel-Keleten. Kanadában 50 fokos meleget mértek, Szibériában heteken át 30 fok felett tetőzött a hőmérséklet, miközben Nyugat-Németország és Belgium ott eddig nem tapasztalt esőzést élt át július közepén. Azt egy olyan szubtrópusi ciklon okozta, amilyenről azt tanítjuk az egyetemen, hogy a 40. szélességi körtől csak igen ritkán megy magasabb szélességekre. Ráadásul a mérsékelt öv uralkodó nyugati szelével nem tudott kelet felé haladni, mert abban megakadályozta a közép- és kelet-európai anticiklon – részletezte a már tapasztalható változásokat Szegedi Sándor.

Nem egyenletesen nő

Szegedi Sándor arról is beszélt, hogy a felmelegedésben lehet ugyan alapnak tekinteni az 1850-es évet, ám tudni kell, hogy akkor még csak nagyon kevés helyen voltak hiteles hőmérsékleti mérések. Azok inkább az 1870-es, 1880-as évektől terjedtek el. Debrecenből a pallagi agráriskola kertjében felállított meteorológiai állomás 1853-tól szolgáltat adatokat.

– Az éghajlat, és azon belül annak egyik eleme, a hőmérséklet is folyamatosan változik. Ha csak a honfoglalás utáni időszakot nézzük, azon belül volt a jelenleginél melegebb, és jóval hidegebb időszak is. Maradjunk azonban csak az 1850-et követő időben. Kezdetben – a 20. század fordulójáig – csak igen lassan emelkedett az évi átlaghőmérséklet. 1910 és 1940 közötti gyors emelkedést követően az 1940-es évek végétől visszaesett, majd stagnált a Föld középhőmérséklete, hogy aztán az 1970-es évektől minden korábbinál intenzívebb emelkedés következzen. Az 1990-es, de főleg a 2000-es évektől felgyorsult az átlaghőmérséklet-emelkedés. Hogyha a mindenkori utolsó tíz év évi átlaghőmérsékletét nézzük, abból az 1850-től számított időszakból minimum öt legmelegebb a vizsgált évtizedre esik – mondta az egyetemi docens.

Bár a modellek melegedést várnak, azért ez még nem teljesen lefutott. Mégpedig azért – fogalmazott Szegedi Sándor, a Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszékének vezetője – mert a klímakutatók egyre inkább számolnak az Európát télen jelentősen fűtő Észak-Atlanti-áramlás leállásával.

Akárcsak 1850 előtt

– A trópusokról jövő víz melegebb és nagyobb a sótartalma, és ahogy halad a víz észak felé, a hőmérséklete csökken, a sótartalma viszont megmarad, emiatt nehezebbé válik, és Izland térségében a mélybe süllyed. Ez a mélybe süllyedés a mozgatója az atlanti-áramlási rendszernek. Amennyiben ez a mélybe süllyedés leállna, vagy kisebb mértékű lenne, akkor a meleg tengeráramlás éghajlatmódosító szerepe nagymértékben csökkenne. A leállásra most nagy esély van, hiszen az olvadó sarki jég rengeteg édesvizet juttat az óceánba, ami hígítja a trópusokról érkező sós vizet, az könnyebb lesz, tehát nem fog a mélybe bukni. Hogy ez mikor következik be, nem lehet tudni.

„Az viszont bizonyos, hogy ha megtörténik, az egyik évről a másikra játszódik le, és legalább ezer év kell majd az újraindulásához”

– magyarázta Szegedi Sándor, aki a várható hatásokról is beszélt.

– Az óceán partjától a kontinens belseje felé haladva csökkenő hatással ugyan, de a tél drasztikusan hidegebb lenne. Magyarországon az évi átlaghőmérséklet 1,5-2 fokkal csökkenne, de mivel az óceán hatása télen érvényesül, ez úgy módosítaná az éghajlatunkat, hogy a hideg évszakunk átlaghőmérséklete 2-4 fokkal alacsonyabb volna. Ez körülbelül megegyezne az 1850 körül véget ért kis jégkorszak téli viszonyaival. A nyaraink pedig változatlanul melegek és szárazak maradnának.

Kijelenthető, hogy az éghajlatváltozást modellező tudományközpontok mindegyike további átlaghőmérséklet-emelkedéssel számol. Ennek mértéke a hideg égöv területén a legnagyobb, de érezhető az egyenlítő vidékén is. A melegedés miatt lehetnek a Földnek olyan részei, amelyek jószerivel alkalmatlanok lesznek az emberi életre, illetve csak nagy nehézségek árán lehet fenntartani az életet az egyre melegebbé és szárazabbá váló részeken. Ezek a jelenlegi trópusi sivatagi, illetve a sivatagok egyenlítő felé eső részei, az úgynevezett Száhel-övezet. Itt a vízhiány a legnagyobb probléma. Ugyanakkor a melegedés miatt emelkedő tengervízszigeteket, termékeny partszakaszokat önthetnek el.

Télen sok az eső

Térjünk azonban vissza Magyarországra. Itt is érzékelhetőek a légkör melegedésének következményei; magasabb az év átlaghőmérséklete. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy kicsivel mindig melegebb van. Pontosabb a fogalmazás, hogy az időjárási szélsőségek növekedtek meg, amelyekben dominálnak a mind hosszabb ideig tartó és egyre magasabb hőmérsékletet elérő hőhullámok, amelyek a nyári félévben már bármikor előfordulhatnak. A teleink ugyan lényegesen enyhébbek, mint akár csak három-négy évtizede is voltak, viszont továbbra is vannak extrém hidegbetörések.

Gondoljunk csak 2018 márciusára, 2020 és 2021 tavaszára. Három éve havazás, hóvihar és hideg, tavaly és tavaly előtt a kemény fagy okozott gondot. És ha egy ilyen hidegperiódus télen éri el Európát, azt évtizedekig is emlegetnénk. Ugyancsak a változásokhoz tartozik az is, hogy a napi minimum-hőmérsékletek sokkal magasabbak a korábbiaknál. Kevesebb a fagyos nap, a zord napok (mínusz 10 fok alatti hőmérsékletűek – a szerk.) pedig szinte el is tűntek.

A jövő éghajlatát prognosztizáló modelleknél már nem annyira egyértelmű a várható csapadékhozam megítélése. Csak kevesen számolnak jelentős csapadékcsökkenéssel éves szinten. Ez Magyarország esetében pontosan bejött, hiszen az 1990-es évektől 2010-ig tartott szárazabb periódus a Tiszántúlon a visszájára fordult, és az utóbbi évtizedben a vidékünkön már mintegy 10 százalékkal emelkedett az évi csapadékmennyiség. Az esős napok száma azonban kevesebb lett. Ez azt jelenti, hogy intenzívebbek a csapadékaink.

Ezen a nyáron például szinte mindegyik hidegfront viharos széllel, heves záporral és jéggel érkezett. Az 1980-as években is még jellemző két-három napos esős, szeles, hűvös időjárás pedig teljességgel hiányzik már. Ugyancsak jellemző a csapadék éven belüli átrendeződése. Egyre inkább a téli félév válik csapadékosabbá. De mivel a tél átlaghőmérséklete is emelkedik, kevés a hó, a havazás, ha nedvesebb léghullám ér el bennünket, akkor inkább eső esik. Az extremitás körébe tartozik az is, hogy télen is rendszeresek a zivatarok. Sőt, ebben az évben megyénk egyes részein januárban és februárban több égiháború volt, mint júniusban.

KZS