Csak a munka jelent kiutat ebből a helyzetből

Igencsak megviseli a vékonyabb pénztárcájú embereket a tél, legyen az évszak csikorgó vagy éppen sáros, tocsogós, mint most. Egy ilyen reggelen zörgettünk be Balogh Mónikához Földesen. Amíg kijött a két lányával a házban élő asszony, volt időnk tekintetünket végigvezetni a házon, az udvaron. 1902 – ezt az évszámot faragta az ács az utcára néző fahomlokzat tetejébe. Alatta korhadt lécek, a vályogfalazat pedig minőségben folytatása a fölötte lévő szélfogónak. Az utcára néző ablak belső oldalán pokróc zárja a teret. Az udvaron a kis fák között gyöngytyúkok, tyúkok tapicskolnak a sárban, fel-felcsippentenek ezt, azt. A bejárati oldal keskeny verandája polcain tyúkok húzzák össze magukat.

Hajat mosni mosóporral

– Tizenöt éves voltam, amikor meghalt anyám, hat hónapra rá apám, azóta egyedül rendezem az életemet. Három bátyám van, az egyik már fél halott, a másik kettő dolgozik. Tele vannak apró gyerekekkel. Évekkel ezelőtt én is dolgoztam. Az önkormányzatnál hét-nyolc évet, abból négyet fizikai munkán, kint a határban, 54 ezer forintért. A munkára ment rá az egészségem. Évek óta itthon vagyok. Nem vesznek fel sehová, több betegségem van. Segélyekből hármónknak néhány tízezer forint van havonta – ezt már a hármas osztatú parasztház középső helyiségében, a mindennapi élethez szükséges bútorokkal és eszközökkel zsúfoltan telepakolt konyhában mondja a háziasszony. Még befelé menet mesélte, hogy 2007-ben vásárolta ezt a házat a gyermekek után járó pénzből és svájcifrank-alapú hitelből. Az akkor alig több mint egymilliós ingatlanra már ötmilliót fizetett ki.

– Igen, itt élünk! – mutat körbe a szobában, amelynek két oldalsó fala mellett, illetve közepén is egy-egy ágy, fölöttük a kifeszített zsinórokon száradó ruhák, ahol pedig szabad hely van, cserépkályha és bútorok, utóbbiakon ruha, ruha és ruha. A másik szobát nem használják, ott nincs fűtés. Már így vették. Majd dől a szó az asszonyból, ahogy beszél életkörülményeikről. – Mivel fűtünk? Tüzelőtámogatást kapunk az önkormányzattól. Még jó, hogy egyik lányom sem dolgozik, mert így beleférünk a támogathatók körébe. Gondolja el, mi volna, ha keresne 180 vagy 200 ezer forintot! Még szén se lenne télire, mert nem kapnánk az önkormányzattól. Ha nagyon hideg van, veszem a fűrészem, kimegyek az erdőbe, aztán vágok fát.

„Itt a fiatalok – mutat a szomszéd felé –, ahogy megvették a házat, az utcán kivágták a szilvafákat, ki akarták vinni a tetejét a szemétbe, én meg szóltam, hogy dobják be ide. De ezt teszik a szomszédok és a környéken lakók is.”

Bármilyen kicsi, vékony az a gally, csak elég az. A papírokat, dobozokat elhozom a boltból, bolt elől, az is tüzelő. Hetente egyszer-kétszer főzök, ha van mit, és a gázpalackot ki tudjuk cserélni. Megfogok egy tyúkot, aztán elkészítem. El fogom adni a jószágokat, mert nem tudok mit adni nekik, éhen döglenek itt. A hentestől, zöldségestől sokszor hitelbe hozom a főzéshez az alapanyagot, aztán ha lesz pénzem, megadom. Két részletben általában. Ha pedig végképp nincs mit ennünk, körbemegyek a faluban, és kéregetek. Pár szelet kenyeret, a másik testvéremtől vagy a szomszédasszonytól egy kis maréknyi zsírt. Most karácsonykor sem jött erre senki. Még egy kenyeret se akasztottak a kerítésre. Művelhetném a kertet, de mivel? Meg aztán locsolni kellene a zöldségeket. Akkor lenne olyan vízszámlám, hogy ihaj, csuhaj! A villanyt, a vizet azt ki kell fizetni, mert azt kikapcsolják, hát odamegy a lakásfenntartási támogatás. Tévénk nincs, az internetet vezettettem be, hogy tanuljon a lány. Most az húzott ki minket a bajból, hogy a koronavírus miatt nem kellett az internetért fizetni. Egyedül vagyok a két gyerekkel. Nem jön erre senki. Volt, amikor hajnalban magamnak kellett kihívnom a mentőt, mert annyira rosszul voltam. A lábaim teljesen fekélyesek, borzasztóan fájnak. Itt van a rengeteg gyógyszerrecept. Most kiét váltsam ki? Magamnak vagy a gyereknek? De jöjjön át a fürdőszobába! Nézze meg, omlik a fal, hullik a kád elől a csempe. A lavórban mosok. Én egyszer-kétszer megfürdök, az jól van, de már most mosóporom sincs, hogy megmossam a hajamat. Ezt így szoktam meg, minek ide sampon?

„Csak kellene az a munka, hogy jobban éljünk, a lányomnak is, meg nekem is. És jól jönne más segítség is, néha valami tartós élelmiszer, mosószer, szappan, hogy a gyerekek mossák meg a kezüket.”

Kovács Zsolt

Többféle támogatást is kaphat a család

Jeneiné dr. Egri Izabella polgármester elmondta: amivel csak tudják, segítik Balogh Mónikát és két lányát. Kaptak az élelmiszerbanktól érkezett élelmiszerekből, bútorokat, gáztűzhelyet vittek hozzájuk. Az anyát az egészségi állapota miatt nem tudja alkalmazni; az érettségizett, szociális szférában hasznosítható szakmával rendelkező lányt a családsegítő szolgálatnál három hónapra el tudják helyezni.

A hátrányos helyzetűeket a következőkkel segíti a földesi települési önkormányzat: