Mindennap az életben maradásért küzdenek a hajdúnánási nővérek

A koronavírus-járvány idején az ember örül, ha saját egészségével és családjával tud foglalkozni, viszont a jelenlegi helyzetben akadnak olyanok, akik sokkal nagyobb segítségre szorulnak, mint gondolnánk. Nagyné Dézsi Tünde és férje, Nagy János több mint húsz éve nevelik, gondozzák szeretetben két súlyosan mozgássérült (öröklődő spasticus bénulásban szenvedő), felnőtt korú gyermeküket. A család mindennapjai teljesen eltérnek az átlagos emberekétől, arról nem is beszélve, hogy lányaik: a 24 éves Nagy Boglárka és a 18 éves Nagy Dorina a mostani helyzetben a veszélyeztetettek közé tartoznak a betegségük miatt – ezért még nagyobb törődést igényelnek. Talán mondani sem kell, hogy a szülők és természetesen a lányaik is milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül, számukra mégis az a legnagyobb kincs, hogy együtt lehetnek.

A család soha nem kért még segítséget, mindig azon voltak, hogy saját maguk oldják meg a problémákat, azonban az idei év őket is próbára tette. Tünde és János nehéz helyzetbe kerültek, az év elején az édesapának sérve alakult ki a folyamatos emelés következtében, az édesanya mély depresszióba esett. Nem tudták, hogy mit hoz a holnap, egyet akartak: a lányaik ne szenvedjenek semmiben sem hiányt. A családfő a betegsége miatt már nem tudta Bogit és Dorkát az akkori gépjárművükkel szállítani, tehát hamar körvonalazódott, hogy szükségük van egy alkalmas autóra. Először pályázaton keresztül kívántak szert tenni egy – a lányoknak alkalmas, kényelmes – speciális négykerekűre, azonban ez az álmuk szertefoszlott. Ezután döntötték el, hogy az emberek segítségét kérik.

Teljesült az álom

A család néhány hónapja közzétett egy felhívást az ismert közösségi oldalon, melyben arra kérték a jóérzésű embereket: aki teheti, segítsen a lányoknak abban, hogy még az idén szert tudjon a család tenni egy olyan autóra, amely Boglárka és Dorina szállítására alkalmas. Az álom pedig az elmúlt hetekben teljesült, ezért is kereste fel lapunk a Nagy családot, osszák meg a Naplóval gondolataikat, illetve beszéljenek arról, milyen érzés az, amikor egy ország fog össze egy nemes cél érdekében.

„Leírhatatlan, amit érzünk. Annyi szeretetet és kedves szót kaptunk, amire még álmunkban sem számítottunk. Olyan emberek is adakoztak, akiknek egyébként sincs sok; nem is az a hangsúlyozandó, hogy mennyit kaptunk egyes emberektől, hanem az, hogy gondoltak ránk.”

– A bejegyzést követően rengetegen írtak, hívtak, sőt az otthonunkban is felkerestek minket az adakozni vágyók – fogalmazott Nagyné Dézsi Tünde. Majd folytatta: – Borzalmas dolgokon mentünk keresztül ebben az évben, a vírus csak pont volt az i-re, azonban ez az ajándék most bearanyozza a mindennapjainkat. Felemelő érzés látni a lányok arcát, mennyire örültek az új autónak, hiszen ez nekik létfontosságú volt. A mostani autóban már minden adott ahhoz, hogy a lányokat el tudjuk vinni kontrollra, tornára, és ha majd az élet is úgy hozza, akkor kirándulni. Számukra csak mi vagyunk, a család, nekik nem adatik meg az életben soha, hogy átéljék az igaz szerelmet, vagy az, hogy saját családot alapítsanak. Mindent észlelnek, értenek, csak sajnos teljesen le vannak már bénulva, így a saját jelnyelvünkön kommunikálunk – mondta az édesanya.

– Nem győzök eleget hálálkodni, nagyon sokat köszönhetünk a jóérzésű embereknek. A betegségem alatt kilátástalannak láttuk a jövőt, a feleségemmel a „mélybe zuhantunk”, de tudtuk, erősnek kell hogy maradjunk. Nekünk az a legfontosabb, minél tovább láthassuk a lányainkat mosolyogni, minden más eltörpül emellett – fűzte hozzá az édesapa.

Nagy Emese