Természetbarát közösséget építettek ki a Nagyerdő szépségének fenntartáséért

A fél évtizede létrehozott egyesület szívügye a Nagyerdő szépségének fenntartása, az ott élő állatok és növények védelme, valamint kulturális tevékenységek és turisztikai fejlesztések megvalósítása, illetve turisztikai szolgáltatások működtetése, ezáltal pedig a debreceni Nagyerdő országos szintű megismertetése. A kezdetekről, az idáig megtett útról és jövőbeli terveikről az egyesület vezetőjét, Marincsák Ibolyát kérdeztük.

– Huszonöt évet töltöttem a vállalkozói szférában, az építőiparban. Még megyei újságom is volt, Építőipari Szakilap címmel, amit nyolc megyében és a fővárosban működtettem – emlékezett vissza Ibolya. – Szerettem ezt a munkát, hiszen emberek között kellett lennem, de az utolsó évben már kiváltképp fárasztó volt számomra megannyi megyét bejárni. Aztán eljött az ötvenedik születésnapom, akkor döntöttem el, hogy valami mást szeretnék csinálni. Valami olyat, ami nyugodtabb, természethez közeli, szintén építő jellegű és emberközpontú – osztotta meg a Hajdú-bihari Naplóval az egyesület elnöke. Azt is elmondta, öt évvel ezelőtt, amikor hivatalosan is megalakult az egyesület, egy természetbarát közösség kiépítése volt a cél, és ez azóta sem változott.

Ha természet, akkor Nagyerdő

A debreceniek számára egyértelmű, hogy ha a városon belül zöldre vágynak, akkor a Nagyerdőt választják úti célnak.

– Az itt élőknek ez egyértelmű, hiszen ez a város zöld éke, nem véletlen tehát, hogy ezt a címet viseli első könyvünk a pályázati sorozatunkban, ami pontosan így szól: Én és a Nagyerdő, Debrecen Zöld Éke. A szófordulatot egyébként az egyik díjazott diák adta a versének, mi pedig annyira megszerettük, hogy belefoglaltuk a címbe – meséli Ibolya, merthogy megannyi programjuk között szerepel a természetvédelmi-irodalmi vers,-próza és meseíró pályázat 6-19 éves korcsoportnak, közel hatezer iskolával, amelyről kérésünkre részletes tájékoztatást adott.

„2016-ban indítottuk el ezt a programot. Helyből indultunk, akkor hetvennyolc általános és középiskola volt Debrecenben, és tulajdonképpen felmértük, hogy egyáltalán érdekli-e ez a fajta program a gyerekeket. Nagyon boldog voltam az eredmény láttán!”

– Ötven írás érkezett a debreceni iskolákból, sőt, az internetnek köszönhetően Székesfehérvárról és Budapestről is futott be alkotás. – Idézte fel Ibolya és azt mondja, már akkor biztos volt benne, hogy a következő tanévben országos szinten meghirdetik a pályázatot. – Tehát aztán terjeszkedni kezdtünk. Minél több gyermeket akartunk elérni, és sikerült is. A második tanévben már Én és az Erdő címet viselte a pályázat és minden magyarországi általános és középiskola megkapta e-mailen a pályázati felhívásunkat, melynek alapja az Oktatási Minisztérium címlistája volt. Később aztán az Agrárminisztérium bevonására is sor került, hiszen a gyermekek érdeklődése már adott volt, de szükség volt forrásokra és támogatókra is. Mára már kijelenthetem, hogy Kárpát-medencei szintre nőtt a programunk, hiszen a harmadik felhívást már a határon túli magyar tannyelvű iskoláknak is kiküldtük, és Erdélyből, Szlovákiából, a Délvidékről és Ukrajnából is érkeznek pályamunkák a gyerekektől.

Könyv készül a művekből

A pályázatuk tematikája a következő: szeptemberben kiküldik az iskoláknak a felhívást, a határidő pedig a tavaszi szünet vége. Pünkösd környéki időpontban tartják az ünnepélyes díjátadót, majd decemberben publikálják a kétszáz oldalas, színes könyvet, amely tartalmazza a díjazott diákok írásait és a felhívás címére utaló szakmai anyagot.

„A harmadik pályázati ciklustól kezdődően támogatja programunkat az Agrárminisztérium, a könyvben az induló előszót pedig mindig az államtitkár úr írja.”

– Az első két díjátadó helyszíne a Nagyerdei Víztorony volt, a támogatásnak köszönhetően a harmadiktól kezdődően Budapesten rendezzük azt – részletezte Ibolya és kiemelte, a szakmai irodalmi zsűri eddigi elnökei Aranyosi Ervin, Röhrig Géza, Vörös István, Eperjes Károly és Halász Judit voltak. – Az ünnepség minden évben nagyon jó hangulatban zajlik, melyről állandó műsorvezetőnk Harsányi Levente gondoskodik. Egyébként Halász Judit művésznő az előző két évben fellépőként támogatta programunkat, és idén volt először zsűrink elnöke. Jelenleg ennek a ciklusnak a könyvét készítjük elő, hiszen minden évben karácsony előtt megkapják a gyerekek a fa alá a könyvüket – mesélte lelkesen Ibolya. Arra is kitért, a tavasszal beinduló koronavírus járvány rányomta a bélyeget a beküldött pályázatok darabszámára, hiszen évről-évre emelkedő tendenciát mutattak, most pedig a gyerekek home office tanulásával kevesebb írás érkezett. – Mindentől függetlenül én nagyon elégedett vagyok ezzel az aktivitással is, hiszen tudom, hogy a kialakult helyzet az oka – tette hozzá az egyesület vezetője.

Számtalan közösségi program

A Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület az iskoláknak kiírt éves pályázat mellett változatos programtervet kínál minden évben. – Önerőből kiépített madáretető- és itató parkunkban egész évben, önkéntesek segítségével gondoskodunk a madarakról. Évente kétszer megrendezzük a Fuss, kocogj, sétálj a Nagyerdő madaraiért néven futó programunkat, mellyel a Nagyerdőben élő madarak védelmére hívjuk fel a figyelmet. Ezeken kívül szoktunk még ismeretterjesztő és egészségmegőrző sétákat tartani, a túrákkal egybekötött vár- és kastélylátogatásokon mindig igyekszem érdekességeket betenni a programba, hiszen a célom, hogy frissítsük fel a megtanult ismereteinket és tanuljunk új dolgokat az országunk természeti értékeiről. Külön öröm számomra, hogy közösségek alakulnak ki, jó látni amikor elbúcsúzunk a nap végén és látom a szemekben az elégedettséget és a köszönetet a tartalmasan és hasznosan eltöltött napért – sorolta Ibolya. Hozzátette, véradó napot is szerveznek évente háromszor, és éppen most készülnek a következőre, amely december 4-én lesz.

– Célom, hogy kialakuljon egy véradó természetbarát közösség, akikkel együtt segíthetünk a betegeknek. És hát nem szabad megfeledkeznem az Ifjú erdésztanonc képző tábor nevet viselő programunkról, amelyet idén második alkalommal rendeztem meg 8-14 éves lurkóknak. Először elég volt egy turnus, de idén már kettőt kellett indítani a nagy érdeklődés miatt – árulta el büszkén a Naplónak.

Azt is megosztotta velünk, a tábor célja, hogy a gyerekek alap környezettel és természettel kapcsolatos információkkal tisztában legyenek és ha kimennek sétálni a családdal az erdőbe, tudják megkülönböztetni a fákat a leveleik alapján, alap fajfelismerés úgy a növények, mint az állatok terén. Ibolya elárulta, többször kaptak már díjat is, többek között tavaly adventkor az egyesületet választották a város a civil szervezetek közül a Szívvel-lélekkel Debrecenért díjra, és most októberben Ibolya személyesen vehetett át egy neki járó elismerést.

– A fővárosba kellett mennem, és a díjátadást a Heti Tv közvetítette. Nagyon izgultam. Akkor szerepeltem életemben először képernyőn, a Hét embere díjat vehettem át, nagy élmény volt – emlékezett vissza a közeli eseményekre. Bezárólag hozzátette, jólesnek neki az elismerések, hiszen nagyon büszke az egész egyesületre és arra, amit képviselnek, csak úgy, mint az értékekre, amelyeket másokkal is próbálnak megismertetni. – Az igazi elismerést azonban mégis az jelenti számomra, amikor a díjazott gyermekek szemébe nézek, van bennük valami leírhatatlan, és ugyanezt látom a felnőtt korosztályban is, ha megcsináljuk a fenti programjainkat, és a végén elköszönnek. Mindig tele élménnyel távoznak, hiszen ez a cél.

Az egyesület minden évben önkéntes felújítási munkálatokat végez. Csiszoltak és festettek már padokat a stadion környékén, többször felújították az Ötholdas Pagony egyes elemeit, például csúszdát, babaházat. Az erdő madarairól és növényeiről szóló információs táblákat is felújították, valamint rendszeresen szerveznek a Nagyerdőben szemétszedési akciókat.

Berecz Dorina