Ne etetéssel segítsünk a vakvezető kutyáknak!

Kövér Renáta látássérült, több mint egy éve vakvezető kutyájával, Bellával közlekedik az utcákon. Az elmúlt évben nem volt negatív tapasztalata, egészen hétfőig, míg egy számára ismeretlen férfi megetette kutyáját, miközben munkába sietett.

– Sétálásunk közben egy férfihangra lettem figyelmes, ami szinte suttogva mondta, hogy okos kutya – emlékezett vissza a Napló kérésére Renáta. – Nem fordítottam rá különösebb figyelmet, mivel sokan szokták a vakvezető kutyákat simogatni, becézgetni – folytatta. – Egy szegély mellé értem az úttesten, amit Bella jelzett is nekem. Minden helyes cselekedete után jutalomfalatot szokott kapni, így mikor a szájához akartam tenni a finomságot, éreztem, hogy egy hatalmas húsdarabot tart a fogai között – tette hozzá.

Többet árt, mint segít

Azzal, ha egy vak ember kutyáját megetetjük megkérdezés nélkül, sokszor többet ártunk, mint segítünk. – Bella majdnem minden ételre allergiás, köztük a csirke-, kacsahúsra, szójára, lisztfélékre és még rengeteg mindenre, így nem is mindegy, mit eszik – tudatta a vak hölgy. – Csak minőségi tápot, illetve bárányhúsból készült jutalomfalatot ehet, ezért amint megéreztem az ételt a szájában, rögtön elvettem tőle, és ijedelmemben eldobtam. Biztos vagyok benne, hogy nem a földről vette fel, mivel azt éreztem volna – közölte. – Felmerül a kérdés, hogy jó szándék vezérelte-e azt az embert, aki minden szó nélkül a kutyám szájába adott egy húsdarabot, vagy csak félt attól, hogy nem etetem megfelelőképpen – hívta fel a figyelmet Kövér Renáta.

Lehet támogatni másképp

A vakvezető kutyák etetésén kívül, ha valaki tényleg segíteni akar, olyan dolgot tegyen, amivel támogatja a látássérülteket, nem hátráltatja. – Bármikor szívesen fogadom, ha egy ember segít átkelni a zebrán, vagy útbaigazít, ha eltévedek – hangsúlyozta Renáta. – Ilyenkor fontos, hogy a jobb kezünket fogják meg segítségképpen, nem a balt, amiben az állat pórázát tartjuk – mondta végezetül.

Vámosi Kira