Kit, mit takar ma a feminizmus?

– A feminizmus a nők esélyegyenlőségi törekvéseinek gyűjtőfogalma, illetve az ezen eszme körül kialakuló politikai szerveződéseket jelenti. Tévedés a választójog elnyeréséért való küzdelemmel azonosítani: a kezdetektől fogva sokkal összetettebb, a nők általános jogi, társadalmi, munkavállalási, nevelés- és oktatásbeli problémáinak a megoldását tűzi ki célul, beleértve a bujtatott diszkrimináció és a nőkkel szembeni előítéletes gondolkodás felszámolására tett kísérleteket is – mondta a Naplónak Séllei Nóra, a Debreceni Egyetem professzora, a Magyar Anglisztikai Társaság elnöke. Manapság gyakori, hogy könnyen dobálózunk a feminista jelzővel – sokszor negatív értelemben –, azonban érdemes górcső alá vennünk, pontosan mit is jelent. Séllei Nóra kifejtette,

sokan új jelenségnek képzelik, azonban története legalább 230 évre vezethető vissza.

A felvilágosodással az elidegeníthetetlen jogokkal rendelkező autonóm individuum fogalma is megjelent, ami lehetővé tette a magyar történelemből is jól ismert 19. századi polgárosodást, de csak a férfiak vehettek részt teljes jogú állampolgárként az államok életében. A felvilágosodás eszmekörének terjedésével párhuzamosan jelent meg az a gondolat: a nőknek is részesülniük kellene ezekből.

Kezdetek

És kik azok, akik letették ennek alapköveit? A szakember két korai példát említett. – A feminizmus előfutáraként számon tartott Mary Wollstonecraft 1792-ben írta meg A nők jogainak védelmében című esszéjét, amelyben elsősorban a nők és férfiak eltérő nevelési modelljeit, ennek hatásait elemzi. Ez máig nagy hatással van a feminista gondolkodásra. Azonban a magyar felvilágosodásban is megjelent már a felvetés: a nőknek választójogot kell kapniuk. Bárány Péter 1790-es röpiratában női hangon szólal meg, és a rabságot a szabadsággal szembeállítva írja le a nők akkori és lehetséges jövőbeli helyzetét, továbbá értekezik arról, bennük is könnyen fellobbanna a „Tudományoknak lángja”. Műve arra is jó példa, hogy a feminizmus ügyét férfiak is képviselhetik – mondta Séllei Nóra.

Hazai erőfeszítések

A 19. századtól egyre többen és világosabban fogalmazták meg a nők társadalmi helyzetéből eredő problémákat akkor is, ha magát a feminizmus szót nem vonatkoztatták magukra. Karacs Ferencné Takács Évát és lányát, Teleki Blankát a nőnevelés úttörőjének tekintjük. Veres Pálné Beniczky Hermin bátran szembeszállt a Madách Imre akadémiai székfoglalójában a nők szellemi alacsonyabb rendűségéről mondottakkal, felhívást intézett a magyar nőkhöz, 1868-ban pedig Teleki Sándornéval létrehozta a Nőképző Egyesületet, majd lányiskolát alapítottak, és elindították a Nemzeti Nőnevelés című folyóiratot is. 1885-től már a nők is vállalhattak hivatalokat, 1895-ben pedig megnyíltak előttük a felsőoktatás bölcsész-, orvosi és gyógyszerészeti karai. 1904-ben politikai formát is öltött a hazai feminizmus: megalakult a Feministák Egyesülete, vezetője a legelső egyetemre járó nő, Glücklich Vilma. Legismertebb alapítója Bédy-Schwimmer Rózsa, aki az egyesület folyóiratait is szerkesztette, ő volt a világ első női nagykövete, és Nobel-békedíjra is felterjesztették.

Több hullámban

Az évek múlásával persze mint minden, a feminizmus is változásokon ment át.

Míg a második világháborút követő időszakig szinte párhuzamosan zajlottak a nyugati országokban és hazánkban a nők ügyét elősegítő folyamatok, mozgalmak, az államszocializmus időszakában radikális szétválás látható. A nyugati országokban a hatvanas évek végén megjelent a feminizmus második hulláma, míg a ’90-es években a harmadik. A 2010-es években megjelenő negyedik hullám egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a nők társadalmi csoportján belüli társadalmi különbségekre, a nők elleni erőszakra, a nők saját testéhez való jogára, és mindennek a populáris kultúra és az internet adta lehetőségeken belül is egyre inkább hangot adnak. Hazánkban ez a rendszerváltást követően jelent meg ismét: egyrészt a Feminista Hálózat megalakulásával, másrészt a nők társadalmi, anyagi és kulturális javakból való részesedésének, testükhöz való jogának kérdése ismét kezdett hallhatóvá válni a jogi és közgondolkodásban, illetve az oktatásban.

Napjainkban

„A feminizmus az egyik legnagyobb hatású mozgalom és gondolatkör, amely teljesen átalakította a világot az elmúlt két évszázadban. Minden nő, aki a férfiakéval egyenlő oktatásban vehet részt, aki egyenlő munkavállalóként jelenik meg a munkaerőpiacon vagy jogi ügyekben, akár tudatában van, akár nem, a feminizmus eredményeiből részesül”

– véli Séllei Nóra. Hozzátette, a legtöbb területen még most sem beszélhetünk egyenlőségről. A Világgazdasági Fórum által évente készített jelentés alapján hazánk a felmérésben részt vevő 149. ország közül a 102. helyen áll a maga 66,7 százalékos egyenlőségi mutatójával olyan országok közvetlen szomszédságában, mint Libéria, Azerbajdzsán, Kína és Nepál.

Laszkács Denise