Varjak csapdában?

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékén 2006 óta vizsgáljuk a városi környezetben előforduló varjúféléket. Különös tekintettel a totálisan urbanizálódott, jelentős méretű városi populációval jelen lévő dolmányos varjúra (Corvus cornix). Utóbbi faj jelenléte több aggasztó kérdést vet fel. Dr. Kövér László írása.

Egyrészt a tavaszi időszakban fészekfosztogató tevékenységükkel jelentős mértékben apaszthatják a városi madárfaunát; másrészt saját megfigyeléseink, illetve számos publikáció is beszámol a házi kedvencekkel vagy akár az emberrel szemben való agresszív fellépésükről. Ezek mellett egyéb, speciális problémák (zajongás, károkozás) is felmerülhetnek az élettevékenységükből adódóan; nem beszélve arról, hogy a mai napig nem teljesen tisztázott a varjak betegséghordozó szerepe sem. Ezek tükrében elképzelhető – ahogy az már több országban is bekövetkezett –, hogy a jövőben szükségessé válhat az urbánus környezetben előforduló vadászható varjúfajok állományszabályozása. Mindez – élőhelyükből adódóan – új feladatok elé állít minket, mivel a törvényi szabályozás értelmében meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink. Az egyik lehetséges megoldást a különböző élvefogó csapdák bevetése jelentheti.

A csapdázás városi alkalmazhatóságának kiderítésére 2014-ben indult el az első próba jellegű kísérlet. Ezt követően, egységes beállítással 2016 őszétől 2017 február végéig folytattuk munkánkat. Utóbbi célkitűzései között szerepelt, hogy vizsgáljuk az alkalmazott csapdatípusok fogási rátája közötti különbséget; illetve hogy egy adott csapdatípus különféle beállítása (csalizása) milyen eltéréseket hoz a fogott madarak számában.

A kísérlet helyszíne a Böszörményi úti Campus egy elzárt területe, ahol négyféle élvefogó csapdatípus hét eszköze kapott helyet véletlenszerűen, egymástól mintegy 25 méterre elhelyezve. A csapdák egyik felében csak csalifalatot (pékáru), a másikban élő csalimadarat (dolmányos varjú) is elhelyeztünk; a helyszínt kizárólag sötétedés után közelítettük meg, elkerülve azt, hogy a varjak összekössék a csapdákat az emberrel. A befogott madarakat egyedi jelölést követően elengedtük. A kísérlet 104 napja során 389 fogást rögzítettünk, jelentős részüket (267) a több tízezres tömegekben, téli vendégként Debrecenben megjelenő vetési varjak (Corvus frugilegus) tették ki. Érdekesség, hogy több vetési varjú esetében visszafogások is történtek. A második leggyakrabban dolmányos varjakat (105) sikerült fogni. Szemben a vetési varjakkal ezek java része (77) visszafogás volt, csupán 28 új, még jelöletlen madár került kézre. A két varjúfaj között markáns különbség mutatkozott a befogott egyedek korában. Amíg a vetésiek esetében mindegyik korosztály képviseltette magát, addig a dolmányosokból kizárólag csak fiatal, első éves madarakat fogtunk. A csapdák közül kiemelkedő fogásszámot produkált a létrás, amíg a vadgazdálkodásban és természetvédelemben leggyakrabban használt felső ajtós Larsenek mutatták a leggyengébb eredményeket. Azok a csapdák teljesítettek jobban, amelyikben csalimadár is helyet kapott.

A kísérlet során azt is vizsgáltuk, hogy az időjárás mennyire befolyásolja a csapdázás sikerességét. A hőmérsékleti adatok elemzésénél arra jutottunk, hogy a tartós mínusz fokok ellenére a csapdázott madarak száma nem növekedett, épp ellenkezőleg. A decemberi időszakban a 0 fok feletti hőmérsékletek ellenére is több madarat fogtunk, mint a januári tartós hidegben. A csapadék mennyiségét tekintve a tartósabb havas időszakban a fogások száma megemelkedett. Feltehetően a városban éjszakázó, ám a nappali órákban a környező külterületeken táplálkozó madarak ebben az időszakban kevesebb élelemhez jutottak, ezért inkább a városon belül próbálkoztak.

Elmondható, hogy városi környezetben rendkívül nehéz kérdés a varjak állományszabályozása, mivel számos olyan tényezővel kell szembenéznünk, amely ismeretlen a klasszikus vadgazdálkodás esetében. A csapdák használata hatékony módja lehet a varjúfélék befogásának, azonban a sikerhez a megszokottnál is alaposabb ismeretek (területi, városi varjak ökológiája) szükségesek. Eredményeink felhasználhatóak a városgazdálkodásban, vadgazdálkodásban, természetvédelemben; nem utolsó sorban pedig releváns lehet kutatás-módszertani szempontból is.

- Dr. Kövér László -

Szerzőnk egyetemi tanársegéd a Debreceni Egyetemen, cikkünk a Debreceni Akadémiai Bizottság együttműködésével született

[related-post post_id="3410049"]

[related-post post_id="3267175"]