Szép új templom, használt játszótérrel a Tégláskertben

Debrecen - Használatba kapta az egyházközség a játszóteret, melynek felújítását hiányolják a szülők.

A saját gyermekkorát, az 1970-es, 80-as éveket idézheti fel magában az a szülő, aki gyerekével a tégláskerti, a Tégláskert utca és a Kismarja utca sarkon kialakított, több száz négyzetméteres játszóteret keresi fel. A szocreál kinézetű játékok zöme fémcsövekből készült, melyek alatt nincs ütéscsillapító gumi burkolat. Az oda tartozó kisméretű, aszfaltos foci-, (kézilabda-) pálya tönkrement, csak az egyik kapun található háló. A töredezett, repedezett, hepe-hupás burkolaton sem rendesen pattogtatni, sem egyenesen gurítani nem lehet a labdát.

Jelentős a kontraszt a szomszédos impozáns templom és a játszótér között. Előbbi csaknem 10 évvel ezelőtti építésekor a református egyház azt ígérte a játszóteret tulajdonló önkormányzatnak, hogy majd gondozza a „gyermek-paradicsomot”.

Fejleszteni kellene

Amikor mi ott jártunk, egy fiatal anyuka kézenfogva vezette két és fél éves kisfiát, Áront. Szőllősi Gabriella elmondta: nem a „legszuperebb” ez a játszótér. Nincs például a kisebb gyerekeknek való biztonságos mászóka, csúszda, a hintákból biztonsági láncok hiányában – nagyobb lendület esetén – kirepülhetnek a gyerekek. – Amikor ezen a pályán szaladnak a kisebbek, szinte biztos, hogy elvágódnak, lehorzsolják, összetörik magukat. Felújításra szorulna ez a terület – vélte.

– Lehetne itt min javítani! A padoknak például nincs háttámlája, a korhadt ülőkékről itt-ott lekopott a festék. Most annyira „vas az egész” – állapította meg beszélgetésünk elején a Hajdúböszörményben élő nagymama, Kállai Atilláné, aki 2 és 4 éves unokáival látogatott el a játszótérre. Hozzátette: a focipályát már nem lehet felújítani. Az egészet fel kellene „hántani” és valami normálisat csinálni helyette, mondjuk műanyag borítással – fogalmazott.

Fotó: Orosz Csaba

A nagyobbik unoka másképpen látta. Szerinte jó erre a játszótérre járni, mert sok játékot lehet kipróbálni. A legjobbak a hinták, meg a kis domb, ami a templom oldalában található – állította.

Kállai Atilláné hozzátette: a tiszteletes úr nagyon jó programokat szervez. Volt itt a gyermeknapon például tűzoltó autó, koncert, meg árusok, de a játszótéren azért még lenne fejleszteni való – osztotta meg véleményét.

Közben megérkezett a gyerekek másik nagymamája, Szalontai Péterné is. Szerinte az aszfaltos pálya nagyjából mindössze fél méter magas kerítése szinte semmit nem ér, mert ha átmegy felette a labda a gyerekek azonnal az autók elé szaladnak azon keresztül. Olyan magas vaskerítésre volna szükség, amelynek az ajtaját éjszakára be lehetne zárni – egészítette ki az elhangzottakat. Szerinte pályázati pénzből kellene fejleszteni a játszóteret, de a környéken lakó apukák, anyukák is összefoghatnának ezért – mondta.

Falakba ütköztünk

Ezután a szomszédos templomban megkerestük Vas Sándor lelkipásztort, aki nem akart nyilatkozni az ügyben. Aztán Lucski Zsófiához, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség kommunikációs referenséhez fordultunk kérdéseinkkel, de onnan sem kaptunk érdemi választ arra, hogy akarják-e fejleszteni a tégláskerti játszóteret. Azt írta, hogy forduljunk az önkormányzathoz.

Megtettük. A debreceni polgármesteri hivatal azt közölte, hogy a Tégláskertben lévő, szóban forgó játszóteret a debreceni önkormányzat 2004-ben határozatlan időtartamra térítésmentes használatra adta át a Debrecen-Ispotályi Református Egyházközség javára. A játszótér fenntartási munkálatait a Tégláskerti Református Missziói Egyházközség látja el. Rendszeresen elvégzik a terület kaszálását, összegyűjtik az elszórt hulladékokat, ősszel az avart, rendszeresen ürítik a hulladékgyűjtő edényeket. Elvégzik a játszótéri elemek, berendezések szükség szerinti festését, a padok takarítását. (Miután mi elmentünk onnan, tényleg javítottak a játékok, padok állapotán.)

HBN–Orosz Csaba