Vendégjegyzet: A magyar nyelv eredetéről

Honnan jöttünk, kik vagyunk? Ezek a kérdések sokunkban felmerülnek, hiszen szeretnénk tudni, kik voltak a felmenőink, hol éltek, milyen nyelven beszéltek. De az egyéni sorsok mellett azt is jó lenne tisztán látni, honnan származik a magyar nyelv és a magyar nép. Maticsák Sándor írása.

A választ erre sokan „tudják”, anélkül, hogy ismernék a tudományos módszereket, eredményeket. A magyaroknak legalább a fele meg van győződve arról, hogy mi sumérok, hunok, szittyák, törökök, japánok stb. vagyunk. Írásomban röviden foglalkozom a nyelvrokonság kérdésével. Hangsúlyozom, hogy a nyelvhasonlítás módszere nem valamiféle „finnugor ármány”, hanem olyan elvek és eljárások, amelyeket a világ nyelvcsaládjainak kutatására alkalmaznak.

Nekünk nincsenek olyan nyelvrokonaink, mint a franciáknak az olaszok, akik többé-kevésbé megértik egymást.

1. Amikor a nyelvek rokonságáról beszélünk, az első és legfontosabb feladatunk annak tudatosítása, hogy nép és nyelv nem azonos. Ezt talán könnyű is belátni, hiszen például J. F. Kennedy és Barack Obama volt amerikai elnökök, Michael Jordan és Kobe Bryant kosárlabdázók, a Zanzibárban indiai anyától született Farrokh Bulsara (ismertebb nevén Freddy Mercury, a Queen egykori énekese) és II. Erzsébet királynő anyanyelve egyaránt az angol, származásukat tekintve mégis különböznek egymástól. Ugyanilyen nehéz megmondani a Kárpát-medence sok évszázados olvasztókohójában azt, hogy ki a magyar. A világnak ezen a fertályán ezer évvel ezelőtt szlávok és magyarok találkoztak, később betelepültek ide németek, olaszok, franciák, éltek és élnek itt tótok, rácok, oláhok, ruszinok, bunyevácok…

Összefoglalóan: a nyelvnek eredete van, a népnek eredetei. Amikor mi a finnugor elméletről szólunk, akkor ezen nyelvünk finnugor eredetét értjük, s nem a magyar népét (bár genetikai állományunk is alapvetően finnugor gyökerű).

2. A nyelv olyan, mint az emberi test: a csontváza, a legalapvetőbb tartószerkezete állandó, míg a rárakódó izmok változnak, felszedjük és leadjuk őket. Minden nyelv „tartószerkezete” két fő részre bontható. Az egyik halmazt a szókincs alkotja, a másikat a nyelvtani szerkezet. A nyelv egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy állandó változása közepette is képes megőrizni a „csontvázát”, a legősibb rétegét. Nyelvtani elemeink (elsősorban az ige- és főnévragok, a birtokos személyragok) nagy többsége visszavezethető az úgynevezett alapnyelvre, a finnugor nyelvek egykori közös előzményére. Ezt a közös eredetet nem lehet laikus szemmel észrevenni, ehhez ismeri kell a nyelvek változásainak szabályszerűségeit, tisztában kell lenni a nyelvtörténet módszereivel. Ugyancsak nem lehet elsőre felfedezni a szavak rokonságát sem, hiszen a szavak sok ezer év alatt sokat változnak – de szabályosan változnak! A magyar fej, felhő, fiú, fazék és a finn pää, pilvi, poika, pata szinte semmiben nem hasonlítanak, ám mégis feltárható bennük egy hangfejlődési szabályszerűség, a finn szókezdő „p”-nek a magyarban rendszeresen „f” felel meg. A hangok változásának szabályszerűségét egyebek közt egy 19. századi nyelvész írta le, akit a köztudat nem erről az oldaláról ismer. Ő Jakob Grimm, a mesegyűjtő testvérek egyike…

3. Ha ennyire egyértelműen bizonyítható a nyelvrokonság, miért nem fogadjuk el nyelvünk finnugor eredetét? Sajnos, itt komoly szerepet kapnak a nyelven (és a tudományon) kívüli tényezők. Legközelebbi nyelvrokonaink a Szibériában élő vogulok és az osztjákok, akik nemcsak földrajzi értelemben vannak messze tőlünk, hanem nyelvüket se értjük. Nekünk nincsenek olyan nyelvrokonaink, mint a franciáknak az olaszok és a spanyolok, a svédeknek a norvégok és a dánok, a lengyeleknek a csehek és a szlovákok, akik többé-kevésbé megértik egymást. A magyar nyelv nagyon korán elszakadt társaitól, s a hosszú, nyugatra történt vándorlás alatt „elmagányosodott”. A finn és a magyar rokonsági foka körülbelül olyan, mint például a görögé és az angolé, vagy a norvégé és a spanyolé. Távoli, de mégis rokon!

Hazánkban viszont egyértelmű az ítélet: ha nem értem, nem rokon! (Halkan jegyzem meg, a sumért sem értjük…) S ehhez járulnak még olyan vélekedések, mint például „a dicső magyar népnek (nyelvnek) nem lehetnek rokonai a halzsíros atyafiak, nekünk dicső rokonság dukál”, a „magyar a világ legrégibb nyelve”, „a magyarból származnak a világ nyelvei” stb.

A nyelvészet nem ítélkezik. Tudományos tény, hogy nyelvünk finnugor eredetű, a többi hit kérdése. Előadásaimat sokszor zárom a következő gondolattal: ha nagyon nem szeretnénk a szegény, nehéz körülmények között élő szibériaiakat nyelvrokonainknak tudni, legalább Európa egyik jóléti társadalmának lakóit, a finneket fogadjuk el!

Szerzőnk egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének vezetője; cikkünk a Debreceni Akadémiai Bizottság együttműködésével készült.

- Maticsák Sándor -