Lebomló

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. […] ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba…” Körbejár az interneten mostanság ez a (többek szerint tévesen) Széchenyi­nek tulajdonított idézet – és hivatkoztak rá a 2010 előtti kormányok idején is. Bárkitől származzék, elgondolkodtató, minden időben. Fábián György írása.

Ha önkritikusan tekintünk magunkba, ráébredhetünk: nem csak a – bármelyik oldali – sokat szidott politikusaink olyanok, amilyenek. Mi szintén megérjük a pénzünket. Hurcoljuk, vagy gyakoroljuk is a mindennapi hitványságainkat – csak mi kicsiben, a „fentiek” pedig nagyban. Akkor lehet, hogy az utált pártemberek nem is emberbőrbe bújt ördögök? Talán csak a mi törpeségünk vetületei ők. Gyarlóságunk démonai öltenek bennük testet.

Csoda-e, ha nehezen tudunk szabadulni tőlük?

Szelíd ábránddal azt mondhatnánk: könnyebben boldogulhatna nemzetünk, ha olyan politikai erőink volnának, mint a környezetkímélő anyagok. Megteszik, amit kell, és aztán szépen, maguktól lebomlanak, elszivárognak a talajban, újrahasznosulnak. Láthatatlan építőköveivé válnak az országnak.

- Fábián György -