Aranykorona

Köznapi szóhasználatban az aranykorona a mezőgazdasági művelésbe vont földterületek minősítésére, értékelésére használt mérőszám. Eredetileg ez az értékelési eljárás a föld jövedelemtermelő képességének, hozadékának méréséből, a kataszteri tiszta jövedelemből indult ki évszázadokkal ezelőtt. Prof. dr. Nemessályi Zsolt írása.

Annak idején a területszámítás egysége a katasztrális hold volt, amit az idősebbek a vidéki településeken még ma is használnak. Egy katasztrális hold 5755 négyzetméter, kerekítve 0,6 hektár. A kataszteri tiszta jövedelem egy katasztrális hold földterület éves tiszta jövedelme, ami a földhasználónak megmaradt a költségek levonása után a termelés értékéből. Évszázadokkal ezelőtt ez a jövedelemelérési lehetőség elsősorban a föld minőségével függött össze. Jobb földnek több volt a hozadéka.

Királyaink elgondolása az volt, hogy kataszterbe kell foglalni a földterületeket, meg kell állapítani azok éves átlagos jövedelemtermelési képességét, ami a kincstár számára az adózás alapja, a földtulajdonosok jövedelemalapú adózási rendszereként szolgálhatott. Kalapos királyunk, II. József uralkodónk (1780–1790) már kidolgoztatott egy katasztert, a földterületek hozadékához kapcsolódó adózási rendszert, amit halála előtt ugyan visszavont, de később ez a szisztéma továbbfejlődött. Elgondolása szerint (Nyírő József tollából), „a nagy alföld nem arra való, hogy unatkozó délibábok táncoljanak rajta, hanem, hogy ontsa a gabonát. És a Dunán ne vízimadarak uralkodjanak, hanem dúsan rakott hajók rohanjanak Kelet és Nyugat között.”

I. Ferenc József (1830–1916) osztrák császár és magyar király uralkodásának idejére, 1875-re teljesedett ki a föld kataszteri tiszta jövedelmén (később aranykorona-értékén) alapuló adózási rendszer. Az 1875. évi VII. törvényből: „A földbirtok arányos megadóztatása czéljából a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme ezen törvény rendeletei szerint ujból kinyomoztatik és általános földadókataster készittetik. A föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonván belőle a gazdálkodási rendes költségeket. A földadó a tiszta jövedelem után minden földrészletre egyenlő, külön adótörvény által megállapitandó százalékban vettetik ki. A földadó a földbirtokot terheli és annak tényleges birtokosa által fizetendő.”

A kataszteri tiszta jövedelem szinonimájaként az aranykorona-érték az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyi rendszerének váltása, a korona bevezetését követően alakult ki. Az elnevezés az aranypénz veréséhez, a különböző címletű aranykorona érmékhez kapcsolódik (1892–1918). A földadó nagysága tehát a föld egységnyi mennyisége (egy katasztrális hold 5755 négyzetméter) éves tiszta jövedelmének (kataszteri tiszta jövedelem egyenlő termelési érték mínusz termelési költség) külön adótörvényben meghatározott százaléka volt (1868-ban Magyarországon 29,77, Erdélyben 22 százalék). 100 katasztrális hold 20 aranykoronás föld után Magyarországon 595 korona, Erdélyben 440 korona adót kellett fizetni, függetlenül a termelés szerkezetétől és intenzitásától.

A mezőgazdasági művelésben lévő földek aranykorona-értéke ma már nem mutatja azok tényleges értékét. Jobb híján maradt használatban egészen napjainkig. Pedig a földek értékelésének megoldására, az aranykorona-rendszer korszerűsítésére szükség lenne, függetlenül az adózás rendszerétől. A Magyar Tudományos Akadémia a rendszerváltás előtt elkezdte egy, a földterületek minőségén és fekvésén alapuló 100 pontos értékelési rendszer kidolgozását, de a munka félbeszakadt, a nagy ráfordításokkal végzett munka eredményei fiókban hevernek. Eddig a rendszerváltást követő kormányok egyike sem merte felvállalni ezt a munkát.

- Prof. dr. Nemessályi Zsolt -

(A szerző a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának emeritus professzora, a DAB alelnöke)