Nem akar huszadrangú csehóban gürizni…

Debrecen - A magyar fiatalok közül kétszer annyian tervezik idehaza a jövőt, mint valahol külföldön.

Nem egyszerű manapság fiatalnak lenni, mivel amint felállnak az iskolapadból, egyből több éves munkatapasztalatot kérnének rajtuk számon a potenciális munkaadók. A mai fiatal persze egy ilyen abszurd elvárásra reagálhat úgy, hogy veszi a kalapját, és meg sem áll Londonig, bezzeg, amikor a mai 40-esek voltak ifjak, még nyoma sem volt semmiféle újkori népvándorlásnak!

Egyszerűen komfortosan érzem magam Debrecenben." Nádas Imre

Régi csapattag

A 41 éves Nádas Imre a National Instruments Hungary Kft.-nél dolgozik mint bejövő anyagellenőr és immár 15 éve erősíti az egyébként amerikai tulajdonban lévő NI debreceni csapatát. – Mindig is lokálpatrióta voltam, valahogy soha fel se merült bennem, hogy külföldön keressem a boldogulást. Egyszerűen komfortosan érzem magam Debrecenben. Jó a munkahelyem, megtalálom a városban a szórakozási és a sportolási lehetőségeket – mondta, megtoldva azzal, hogy korábban is a minőségbiztosítás területén dolgozott, és ahogy akkor, úgy ma is sikeresnek érzi magát a munkájában.

„Talán érdekes, hogy eredendően gépészként végeztem, de a minőségbiztosításban dolgozom már több mint húsz éve. Egy ilyen nagy cég megfelelő egzisztenciát kínál, így semmi okom rá, hogy egyedülállóként a nagyvilágban keressem a boldogulást. A barátaim között van olyan, aki már kipróbálta magát külföldön, és olyan is, aki idénymunkákra visszajár a mai napig. Miként olyan barátom is van, aki nem érezte jól magát idehaza, képtelen volt a sikereit megalapozni, ezért fogta a kalapját és elment szerencsét próbálni. Az egyiknek bejött, a másik viszont hazatért; a semmire. Negyvenesként ezt így élem meg, de gyanítom, hogy a huszonévesek könnyebben mozdulnak” – véli a középkorú férfi.

Az ország túlsó végébe

Az Új Nemzedék Központ legfrissebb tanulmánya szerint megdőlt az az elmélet, miszerint egyre több fiatal tervez külföldre menni. – Ez az arány 2012 óta ugyanúgy 33 százalék, miközben a fiataljaink 67 százaléka itthon képzeli el a jövőjét. Akik pedig külföldre mennek, azoknak a története sem mindig sikersztori, csak a média az utóbbiakat kapja fel – jelentette ki Poór Csaba, az Új Nemzedék Központ kommunikációs igazgatója. Utalt arra az ENSZ-felmérésre, miszerint nálunk a lakosság 6 százaléka dolgozik külföldön. Ez a V4-ek között a legalacsonyabb mutató, hiszen a többi visegrádi országban 8-10 százalékos a ráta.

Nem akartam ,,tucat” lenni távol az otthonomtól." Loló József

– Alapból műszaki informatikus vagyok. A családom (beleértve a feleségemet és a kislányomat) ma is Pécsett él, én pedig kéthetente ingázom a két város között. Pécs környékén nem nagyon van munkalehetőség, és bár egyszerre két távolabbi helyre is mehettem volna dolgozni (a másik a Balaton északi partján lett volna), és noha az másfél órával közelebb esett a lakóhelyemhez, az állásinterjún az NI kultúrája, gondolkodásmódja megfogott. Ezért vállaltam, hogy az ország túlsó végébe igazoljak – mondta Villant Levente, az NI Hungary Kft. karbantartás-vezetője (39 éves), ugyanolyan magától értetődően, mint ahogy soha nem gondolt arra, hogy az országot elhagyja.

Nem akart „tucat” lenni

Loló József, a Barabás Klub étteremvezetője és felszolgálója 35 éves és már 11 éve építgeti a szakmai karrierjét ugyanazon a munkahelyen. „Hogy mi tart itthon? Egyfelől a családcentrikusságom, másfelől pedig az, hogy inkább választottam a hazai karriert, s vele a színvonalas munkavégzés lehetőségét, mint, hogy odakint valami huszadrangú csehóban gürizzek, kétszer annyi pénzért. Nem akartam „tucat” lenni távol az otthonomtól, ha idehaza megbecsült szakember lehetek. Itt biztosan azt a munkát végezhetem, amit tanultam és amiért a vendéglátós szakmát választottam. Most várunk kisbabát, és ha a gyerekem egyszer majd azzal áll elém, hogy külföldön szeretne boldogulni, talán a szülei által nyújtott minta is nyom majd a latba” – fogalmazott József, akinek a barátai, kollégái, ismerősei közül sokan ma is külföldön keresik a boldogulást. Hogy milyen sikerrel? – Aki itthon talpraesett volt, azt külföldön se lehet eladni, aki viszont idehaza nem tudott egyről a kettőre jutni, az kint se tud – mondta búcsúzóul.

- Petneházi Attila -

Az érzelmek közbeszóltak

Károly a hároméves kisfiát és várandós feleségét hagyta itthon, amikor másfél éve egy spanyol szállítmányozó cégnél vállalt munkát. – Úgy terveztem, hogy három évig maradok, és takarékosan élve összeszedek annyi pénzt, hogy a szüleinkről (legalábbis fizikai értelemben) végre leválhassunk, és saját lakásba költözhessünk. A racionalitást azonban felülírták az érzelmek, hiszen közben megszületett a második fiunk és utána már nem fogott a hely odakint. Most úgy vagyok vele, hogy bár kevesebb pénzért, de olyan utakat csinálhatok, hogy nem kell hétszámra nélkülözni az enyéimet – villantott fel egy új szempontot a 30-as éveiben járó férfi.