Hóangyal

Kicsit megkésve került a kezem ügyébe az a blog, amely olyasfajta segítséget ad, hogy „Mit ne olvass a gyermekednek karácsonykor?”. Amikor megláttam Andersen nevét, egyből tudtam, hogy sokan, én is, elkövettük azt a hibát, hogy elolvastuk vagy megnéztük azt a történetet, amit abban említenek. Barak Beáta írása.

Nehéz is lett volna elkerülni, hiszen a televízióban többször ismételték, mert tipikus karácsonyi témájú; emellett természetes, hogy megnézi az ember, ugyanis igényes, szépirodalom, kis változatosság a reszkető betörők mellett... Pedig minden télen kissé szomorú hangulatúra festi az ünnepi érzést, sőt a valóságban is felvillan a mese szörnyű üzenete: lám, vannak gyerekek, akik senkinek sem kellenek, éheznek, fáznak, miközben a többiek a meleg szobában süteményekkel tömik magukat. S végül, amikor ellobban az utolsó gyufa lángja, a fagyhalál végez velük, nincs számukra menekülés, csak az angyalok között. A kis gyufaárus lány történetét tényleg nem szeretik a jóérzésű gyerekek. Sajnálják, s nem értik, miért nem talál megmentőre. Ehhez a történethez éppen ellenkezőleg viszonyulnak, mint a Mikulás vagy a Jézuska titkához: nem, vagy csak minél később szeretnék megtudni, tudatosítani, hogy a főszereplő kislány (ember) létezik, és dermedt éjszakákon bármikor hóangyallá válhat.

- Barak Beáta -