Belenéztünk a lecsósütő serpenyőbe

Esztár - Ahány tájegység, annyi féle lecsó – állítja Benke Laci bácsi, a többszörös világbajnok magyar mesterszakács.

Lecsófesztivált rendezett nemrégiben a bihari település. A négy esztendeje indított közösségi alkalom erre az évre sokezres eseménnyé nőtte ki magát, ahová már az országhatáron túlról is érkeztek résztvevők, vendégek. Több mint ötven csapat készített lecsót, a tájegységének megfelelő formában, így az ínyencek is különleges gasztronómiai élvezetekhez jutottak. A Guiness-rekord ebben az évben sem maradt el. Egy hatalmas serpenyőben 1,8 tonna lecsót csináltak, és azt a fesztivál vendégei fogyasztották el. A rekordlecsó készítését Benke Laci bácsi irányította. Közben elmondta, mire kell figyelnünk lecsó sütésekor.

Kolbásszal vagy anélkül

– Ahány tájegység, annyi féle lecsó van. Arra azonban minden esetben figyelni kell, hogy a lecsó ne legyen pempős, ne ússzon 4x100-at a zsírban, továbbá ne legyen ehetetlenül erős. Milyen is tehát a jó lecsó? Mikszáth szavaival élve, színe olyan legyen, mint felbőszült bikának vére: tűzpiros, tűzforró, enyhén csípős, jó szaftos. Nem kell abba semmi különlegesség, ha gazdagabb a tájegység, akkor kerül bele egy kis kolbász, sonka, szalonna. Ha ezek nincsenek, akkor egyszerű „gyaloglecsót” csinálunk. És hogy mennyiségileg több legyen, egy kis rizst vagy tarhonyát tehetünk bele. Sok helyen krumplit vagy – mint most mi itt, Esztárban – káposztát is használnak. A lecsó tehát az egyik nemzeti étkünk. Ha nyár, akkor lecsó!

Az ízek harmóniája

A négy méter átmérőjű, 40 centiméter magas oldalfalú serpenyőben készülő kolbászos-káposztás lecsót négyszer egyszer egy méteres gázégő melegítette alulról. Több főszakács és kukta segédkezett a készítésében, a temérdek lecsó mozgatásában. A fesztiválra érkező vendégek mindegyike elhaladt a hatalmas serpenyő mellett, fényképezték, sőt ők maguk is keverőlapátot ragadhattak és munkájukkal hozzájurálhattak a rekordkísérlet sikeréhez. Az alapanyagok pontos adagolását, a lecsó mozgatását felügyelő Bene Sándor főszakács további részletekkel szolgált a jó lecsót illetően.

– Nagyon fontos minden nyersanyagnál, hogy jó minőségű és friss legyen. Magyarországon büszkék lehetünk rá, az éghajlatunk, a földünk miatt nagyon finom zöldségfélék vannak. Benke Laci bácsi elmondta, hogy ahány tájegység, település, annyi féle lecsó; ezért minden lecsókészítő meg van győződve arról, hogy az övé az igazi, az ő lecsója a legjobb. A lecsót – tévhittel elelntétben – nem főzzük, hanem sütjük. A sima vagy „gyalog” lecsót pici zsírral meg lehet csinálni szegényesen. De az igazán jót húsos szalonna kockával indítjuk, majd a fél karikára aprított hagymát és a hosszára vágott paprikát tesszük bele. A hagyma, a paprika és a paradicsom aránya nagyon fontos. Csak így garantálható az ízek harmóniája. Egy családnak a lecsóalapanyagokból következő mennyiséget célszerű figyelembe venni: 25 dekagramm hagyma, 10–15 dekagramm húsos szalonna, két kilogramm paprika, 50˜–60 dekagramm paradicsom, tehát körülbelül kétharmad-egyharmad a paprika-paradicsom aránya. Az igazi lecsót csak sóval és pici csípőspaprikával fűszerezzük. Esetleg borsot tehetünk még bele. Sokan majorannát is használnak. Lehet tökös, káposztás, tarhonyás és rizses lecsót is csinálni. Gyakorlatilag a lecsónak ezer változata van.

HBN–KZS

A Guinness-rekord lecsó összetétele

zöldpaprika: 1070 kg

paradicsom: 300 kg

hagyma: 390 kg

káposzta: 260 kg

szalonna: 60 kg

étolaj: 60 l

szalámi: 50 kg

kolbász: 30 kg

só: 11 kg

bors: 1,5 kg