Egy koncert erejéig feltámadt a Szfinx

Debrecen - Jobb menedzseléssel országosan is befuthatott volna a ’90-es évek elején népszerű rockbanda.

Azon kevesek közé tartozom, akik még látták a Szfinx együttes első szárnypróbálgatását. A bikinis Németh Lojzival készített interjúban már utaltam arra az 1987-ben megrendezett tehetségkutatóra, ahol Lukács Laci, a PG-csoport és Camera 06 dzsessz-rock formáció is feltűnt. A keményebb műfajban a heavy metalt játszó Szfinx hívta fel magára a figyelmet, különösen Sándor József (Günter) gitárjátéka maradt emlékezetes. Az akkor alig néhány hónapja alakult debreceni bandában még Bogdándi István énekelt, akinek egy év múlva Koroknai Árpád, népszerű nevén, Kori vette át a helyét, vele idéztük fel az érdekes sorsú zenekar legszebb éveit.

Múzeum és Rockverzió

– Günterrel az általános iskola második osztályától barátok vagyunk, és a mai napig is együtt zenélünk a P. Boxban, de a Szfinxbe nem együtt kerültünk, mert én éppen katona voltam – emlékezett a kezdetekre Kori. Ide tartozik, hogy az együttes tagjai két másik debreceni bandából, a Múzeumból és a Rockverzióból verbuválódtak. Az előbbiből a két gitáros, Sándor József és Ecsedi János, az utóbbiból a dobos Volosinovszky János és a basszer Monok Tamás, akikhez csatlakozott a billentyűs Mucsi János (akit később Martinovics Ferenc váltott) és az énekes Bogdándi István. Az említett jó bemutatkozás ellenére a társaság karrierje egy évvel később kezdett felívelni, ekkor lépett be a bandába a még katona, de Devecser után már Debrecenben szolgáló Kori. Igaz az első nagy durranásról éppen miatta maradt le a zenekar.

– A Bikini adott koncertet a Hódos Imre Sportcsarnokban, s minket kértek fel előzenekarnak, de én éppen egy hónapos laktanyafogságot kaptam, így végül egy másik csapat ugrott be helyettünk. Igaz, korábban a Szfinx már játszott Nyíregyházán a Lord együttes előtt, de azt az elszalasztott fellépést nagyon sajnáltuk, hiszen nekem is emlékezetes debütálás lett volna, ami így egy tanítóképzős bulin történt meg 1989-ben.

Két évig üstökösként

Az elkövetkező évek aztán kárpótolták az országosan is egyre ismertebb bandát, amely addigra már inkább dallamos kemény rockzenét játszott, az öt hangszer és a négyszólamú ének színesítette telt hangzással. A kor és a műfaj ikonikus együttesei, előadói, Ozzy Osbourne, Black Sabbath, Judas Priest, Metalica, Guns N’ Roses interpretálása mellett saját dalok is szerepeltek a repertoárjukban. S, hogy ehhez jó zenészekből állt a csapat, bizonyítja, az 1990-es balatoni Pop Gálán díjat nyertek, pedig ott volt a feltörekvő nemzedék színe-java.

– Boglárlelle szabadtéri színpadán rendezték meg a gálát, melyen olyan zenekarok társaságában kaptuk meg a Rajt-díjat, mint a Republic, az AD Stúdió, a NO együttes, a Perfect Name és az Árkádok (ebben játszott Ambrus Zoli is az Irigy Hónaljmirigyből – a szerző). Az egész úgy zajlott, hogy minden egyes feltörekvő előtt egy sztárbanda játszott. Erről összefoglalót adott a tévé, s legnagyobb meglepetésünkre, mi kimaradtunk, de az Ergo-koncertje közben a mi fellépésünk alatti tombolást vágták be. Ez biztos, mert a felvételen az egyik barátunk, Kolozsi Sanyi az első sorban őrjöngött, pedig nagyon nem bírta Szikora Robiékat. Sajnos, akkor még nem tudtuk, hogy menedzselni kell magunkat, ha előrébb akarunk jutni. Egyébként annyira nem számítottunk a díjra, hogy valamennyien a VIP-büfé körül őgyelegtünk, csak Ecsedi Jancsi bóklászott a színpad mellett, amikor harmadikként szólítottak bennünket. Mire mi odaértünk, ő már szilvapálinkával kínálta a díjátadó Benkő Lacit az Omegából, valahogy így: Lacikám, nem kérsz egy kortyot? Ez egyébként mindent elárul a zenekarról, nagyon lazán vettük a dolgokat, azt gondoltuk, elég csak jól zenélnünk, a többi majd jön magától.

Fotó: Magánarchívum

Ha lett volna menedzserük!

Az idő bebizonyította, ebben nagyot tévedtek, még akkor is, ha újabb sikereket ért el az együttes. A következő két évben ugyanis szinte minden díjat megnyertek a Tokaji Rocktáborban, az első hivatalosan is terjesztett felvételük, a R’n’R Crew ’91-ben a Metal Hammer Hungarica magazinban az év demófelvétele címet érdemelte ki. Felkapta őket a hírnév, felfigyelt rájuk a legendás P. Box együttes Debrecenbe költöző tagja, Cserháti István, Pityi is, akit ők kerestek meg. Ennél a pontnál talán azt lehetett volna várni, hogy a későbbi Tankcsapdához hasonló karriert fut be a banda, de ez elmaradt.

– Ennyi idő távlatából világos, hogy egy olyan menedzserre lett volna szükségünk, mint a Tankoknak Kémeri Peti volt. Óriási megtiszteltetésnek vettük, amikor Pityi, megismerve a játékunkat, kvázi elkezdett menedzselni bennünket, de őt is lekötötte a stúdiójának a kialakítása, másrészt a korábbi kapcsolatai nem működtek úgy, mint korábban. Emiatt csúszott két évet az első albumunk, a Vad játszma megjelenése, holott már ’91-ben lényegében kész volt az anyaga. Ennyi késedelem abban a korszakban azt jelentette, hogy addigra megváltozott a trend, jött a grunge és a hardcore stílus, amit a Nirvana, a Pantera vagy a Biohazard képviselt, s egykettőre idejét múltak lettünk. Próbáltunk mi ugyan alkalmazkodni, de hamar kiderült, nem a mi világunk, tőlünk az a stílus nem hiteles.

Leköpött „hajbandák”

A zenei átrendeződés ellenére a Szfinx még nem adta fel, bár a korábbi heti három-négy fellépés lecsökkent, mert, ahogy Kori jellemezte magukat, a „hajbandákra” már nem voltak annyian kíváncsiak, mint előzőleg. Ahogy mesélte, még az is megtörtént, hogy szó szerint leköpték olyanok, akik előtte pár éve még az első sorban csápoltak a zenéjükre. Ettől még 1995-ben megjelentettek egy zúzósabb albumot Húzd címmel, de az erre szervezett hatvanállomásos őszi turnénak csak a hétvégi részét vállalták, mert időközben Monok Tamásnak és Volosinovszky Jánosnak is gyereke született. A zenekar tagjai emellett munkahelyi elfoglaltságuk miatt sem tudtak már annyi időt fordítani a zenélésre, mint korábban, így egy 1997-es rövid ideig tartó fellángolástól eltekintve lényegében ’96 végén megszűnt a Szfinx, de ezt hivatalosan csak három év múlva jelentették be.

Addigra Kori és Günter már a Pityi által újra alapított Pandora’s Boxban játszott, és játszik ma is. A többiek közül Monok Tamás még muzsikált egy Stanley nevű formációban, a többiek viszont legfeljebb csak otthon zenélgettek néhány hónappal ezelőttig, amikor elkezdték a próbákat a március 26-i egyszeri debreceni fellépésükhöz.

- Égerházi Péter -