(Nem a?) csúcs ez a klíma

Nem tudom, hogy ezekben a napokban mennyire vetjük figyelő tekintetünket Párizsra. Pedig lehet, hogy éppen e percekben az emberiség nem túl távoli jövőjéről, mi több egész sorsáról döntenek. T. Szűcs József jegyzete.

Éhhalál vagy klímahalál? Valóban ez lenne a kérdés? Eddig, ha nem is kimondva, gyakorlatilag így kezelték a Föld leginkább szennyező országai (is) az élhető természeti környezet védelmét. S bár a fejletteknél a valódi éhséget már régen a profitéhség váltotta fel, a végeredmény ugyanaz. Vagyis eleddig igazából egyetlen ország sem volt hajlandó hajszálnyinál alig valamivel többet tenni azért, hogy az emberek számára is élhető Földnek maradjon esélye megérnie saját jövőjét.

Merthogy ma még a jólét vagy másutt az életben maradás zálogának szinte mindenütt az állandó gazdasági fejlődést tartják. Márpedig ez a mai technológiák alkalmazásának erőltetésével gyakorlatilag csak a Föld légkörének további felmelegítésével jöhet létre. Indirekt bizonyíték, de legalább mindenki számára nyilvánvalóvá tette a folyamatokat: sok országban éppen a pár évvel ezelőtti gazdasági válság idején mérték a legtisztább levegőt, a legkisebb szennyezést. Érthető, hisz csökkent az energiaigény, világszerte kevesebb szenet, olajat, gázt égettek (valamilyen formában) el.

A pozitív oldalt, a tisztuló környezetünket szakértők szerint akár egynéhány mai olajipari óriáscég vagyonával, vagyonából elő lehetne segíteni. Például a napelemek fejlesztésével, majd földindulásszerű alkalmazásával. S mindezt (állítólag) nemhogy gazdasági visszaesést nem hozna magával, de új iparágak, új munkahelyek tömeges megjelenésével járhatna.

A mostani, párizsi találkozó célja, hogy a Föld légkörének felmelegedését két Celsius-fokban maximálják az iparosodás előtti mértékhez képest. A tét érzékeltetéséhez: öt foknyi további emelkedés olyan klímát eredményezne a Földön, amilyen legutoljára a dinoszauruszok korában volt. Olyan hőmérséklettel, olyan összetételű levegővel, olyan növényzettel, olyan állatokkal. Viszont, ami alighanem sajnálatosnak tekinthető, nyilvánvalóan előbb-utóbb emberek nélkül...

- T. Szűcs József -