Nézőpont: Kis és nagy karácsony

Kíváncsi lennék, a Világgazdaság címlapján látható betlehemi jászol szereplői hány cipősdobozt töltöttek meg ajándékkal a saját kontójukra. Elnézést, én már csak ilyen vagyok, de nemcsak azért, mert én kettőt is, hanem mert adj, ha tudsz, így van rendjén. Barak Beáta írása.

És vajon egy Louis Vuitton-táskából hány kisebb értékű autót lehetne venni a hortobágyi tanyákon ragadt családoknak? És a minisztergyerekek tandíjából hány könnyűszerkezetes ház épülne? Á, ez már túl demagóg, belátom, de azért csak érdekel, ki volt az a táskamogul Vuitton. Tanoncból lett cégvezető, üzletét fiai virágoztatták tovább, a vitorlássportot szponzorálják. Hát igen, Európában, de különösen Amerikában úgy méretik meg egy vállalat, hogy mennyi önkéntes munkát végeztek egy évben a dolgozói, s mennyit tettek a legegyszerűbben élőkért. Hány házat, hány óvodát, hány kórházat kellene felhúzni itthon, hogy mindenkinek jusson a karácsonyfa alatt hely? Na, működik bennem is a legendás kelet-európai rosszindulat - jutnak eszembe Esterházy Péter szavai. Továbbra is őszinte érdeklődéssel figyelem a parlamenti magasságokban játszódó „úri murit”, miközben folyton előttem van a regény filmváltozatának utolsó kockája. Csupán az esésre gondolok. A magasból történő nagyot esésre. Mivel a történelem ismétli önmagát, ne bosszankodjunk mások vélt vagy valós jómódúságán. Lehet még kis karácsony ott, ahol most nagy van, de legyen inkább fordítva igaz.

- Barak Beáta -