Segítség negyed évszázada

Debrecen - A hosszabb távú cél pszichiátriai nappali ellátást nyújtani. Tizenkét keresztény – óvónő, orvos, pszichológus, egyetemi hallgató – ült le 1989 nyarán és beszélt azokról a hiányosságokról, amelyeket munkája során tapasztalt, az akkor még családsegítő szolgálat nélküli városban.

Így kezdődött a Forrás Lelki Segítők Egyesületének hiánypótló munkája. A szervezet az elmúlt huszonöt évben teljes ellátási láncot alakított ki.

Fiataloknak is

– Működik családsegítőnk, ahová ambulánsan térhetnek be az arra szorulók, biztosítunk nappali ellátást, elérjük a fiatalokat a lakótelepeken nyújtott különböző alternatív szórakozási lehetőségekkel és bentlakásos intézményünkben tíz pszichiátriai-, illetve szenvedélybeteg vehet részt komplex rehabilitációs programban. Az itt felépülők közül néhány főt idén sikerült elindítani az önálló élet felé a Támogatott Lakhatás segítségével – sorolta Berényi András. Az egyesületi elnök hozzátette: a hosszú távú terv az, hogy szélesebb körű pszichiátriai nappali ellátást nyújthassanak Debrecenben.

Segítőknek is kell a forrás

Mind a szociális problémák, mind a segítség újratermelődik.  – Sok minden van és sok minden hiányzik Debrecenben a szociális segítségnyújtás terén – fogalmazott Berényi András, a Forrás Lelki Segítők Egyesületének elnöke azon a keddi kerekasztal beszélgetésen, amelyet a szervezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából tartottak az Ifjúsági Házban.

Az intézményvezető e felvetéssel a hiányosságokra igyekezett rávilágítani a jelenlévők válaszain át. – Minden van és minden hiányzik, mivel a segítségnyújtás és a baj is újratermelődik – formálta tovább a gondolatindítót Fekete András debreceni görögkatolikus parókus.

– Tíz éve nem gondoltuk volna, hogy az internetfüggőséggel szenvedélybetegségként kell foglalkoznunk, ma pedig ez élő probléma. A legnagyobb tisztelet a szociális alaphálót képző szakembereknek jár, mi, segítő szervezetek, csak sűrűbbre tudjuk szőni e hálót, amelyből azért még sokan kipotyognak. A tehetetlenség a legsúlyosabb érzés, amikor nem tudok tartós megoldást az előttem álló napok óta nem alvó, esetleg ittas és kék-zöldre vert, négy gyermekével érkező nőnek. A másik átléphetetlen korlát, ha valaki nem akarja, hogy bárki segítsen rajta – mondta.

Tájékoztatás és érzékenyítés

Győri Zsófia, az Immánuel Otthon vezetője az informálásban lát hiányosságokat. – A hozzánk forduló szülők hálásak, hogy egyáltalán valaki fejleszti a súlyosan fogyatékos gyereküket, pedig ez nem csak lehetőség. Törvénybe foglalt joga a tanköteles korú diáknak a számára megfelelő iskolában tanulni – hangsúlyozta. A háló sűrűre szövésére épp a civil szervezetek a legalkalmasabbak Figeczki Tamás véleménye alapján. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet helyi szociális központvezetője szerint e társaságok rugalmasabban képesek reagálni az újonnan felmerülő igényekre, problémákra, mint a szigorú szabályok mentén működő intézmények.

– Az idősellátás mindannyiunkat érint. Igazi tragédia, ha egy ötvenes személy szeretne gondoskodni idős szerettéről, de képtelen összeegyeztetni a munkájával, amelyből kilépni viszont nem mer, mert ott biztosan nem kap második esélyt. Valahogyan ezt kellene feloldani. Megoldatlan a városban a hospice ellátás i

– felelt Fekete Ferenc, a Szent Erzsébet Otthon vezetője. A Máltai Szeretetszolgálatot képviselő Fodor András az érzékenységet hiányolja. – Valahogy át kell segítenünk kortársainkat és a döntéshozókat a közömbösségen – emelte ki.

Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökének célja, hogy szervezetével a fiatalokat jó irányba terelje, a depresszióval küzdő felnőtteket aktívabbá tegye és teljes szemléletváltást érjen el az idősellátás terén.

A Széchenyi-Tócóskerti Református Egyházközségből érkező Jenei Zoltán úgy véli, a köszönömmel spórolunk, pedig olykor szárnyakat ad. Mint mondta: a bizonyítottan jól működő szervezeteknek kiszámítható és elégséges állami támogatást kellene nyújtani.

HBN–HABE