Ízirájder Kossuth – humor és múlt

Debrecen - Az élet legizgalmasabb pillanataiban egyszerre van sírhatnékunk és nevethetnékünk – mondta Rudolf Péter hétfőn az Apolló moziban, ahol az élet nehezen elviselhető terheiről, a rend és az egyszerű ősi szokások boldogító békéjéről, a profi színpadi munka és a csoda közötti különbségről, valamint a százszereplős Kossuthkifliről beszélt a közönségének.

— Nem akartam fontoskodni, nem akartam hogy a vicces Rudolf Petiről kiderüljön: valójában egy mélyen depressziós és kudarcait nehezen elviselő figura, miközben részben ez is igaz. Eszembe jutott harminc film, amelynek fele művész jellegű megrendítő, de ma emellett döntöttem. Azért szeretem, mert jó ritmusú és pszichológiailag minden igaz benne – válaszolta a moderátor első kérdésére, miért éppen az Igazából szerelem című romantikus vígjátékot választotta "beszélgetési" alapul.

– Nehéz megmondani valamiről, hogy mitől jó. Ebben a filmben rend van. Velem nehéz mozizni, mert már közben hangosan elemzek – mondta. A kijelentés felszínre hozta a kérdést: az Üvegtigrist nézve mit gondolt a rendezőről és a siker titkáról.

– A tigrisben az az érdekes, hogy nevettet, pedig egyáltalán nem vígjáték. Egy rakás kudarcra ítélt ember minden tette elbukik, már amikor terveznek sem hisznek magukban. Az önirónia viszont – amelyre nagy szükségünk van – mindent segít átvészelni. Akinek van öniróniája, az tudja magát és másokat is távlatból nézni és könnyebben válik empatikussá. Az improvizációs játékok legnagyobb tanúsága például az volt, hogy csak akkor tud működni, ha hiszel a másikban és vársz tőle valamit. Ez belső békét ad és létre jöhet a csoda. Idővel rájöttem ez mindenre igaz.

A színészt legutóbb Fehér Béla Kossuthkifli című regénye ihlette meg, amelyből hatrészes kalandfilm sorozatot készített. – A tigris után sok forgatókönyv megfordult a kezemben és kerestem a következő lépést – idézte fel. A regény annyira megfogott, hogy azonnal igent mondtam, pedig tanárszülőkkel és mérleg aszcendensű mérleg jeggyel nem vagyok a gyors döntések embere. A száz helyszínes kosztümös történelmi filmben 1949-ben Pozsonyból indul Debrecenbe egy postakocsi, amelyet üldöz egy halottaskocsi át a frontvonalon. Van egy kalandfilmes, tulipános fanfan-os vonal benne, miközben súlyos történelmi események zajlanak a háttérben, de konkrét szereplőként jelenik meg János vitéz is. A nyelvezete régen vagy soha nem használt szavakkal színesített. A sorozatban helyrehozunk mindent, amit a magyar nyelv ellen elkövettünk az "ízirájder öcsémmel" – mondta.

A színészek Böjte Csabája – ahogyan az egyik résztvevő hölgy nevezte – beszélt arról is, hogy meglátása szerint nem jó irányba halad a világ, ezért tudatosan igyekszik ellenálni a fogyasztói lét értékrend követésének. Családjával együtt próbál időt szakítani ősi hagyományok tartására. Legutóbb az őrségi telkén diógyűjtéssel és tisztítással töltött napból merített energiát érdeklődő, természetes és életvidám személyisége megőrzéséhez.

HBN-HaBe