Állásinterjú terpeszben

Józsi most utolsó éves, de már csak egy szigorlata és néhány vizsgája tolódott erre az évre, az előadásokra be sem kell járnia.

S mivel nem akarta haszontalanul tölteni a diplomáig hátra lévő időt, neki látott a munkakeresésnek. Apróhirdetések böngészése, önéletrajz csiszolgatása, formálása mindig az adott munkának megfelelően, internetes keresgetés, és az önmagát jellemző dokumentum feltöltése a hálóra.

Utóbbi módon találtak rá.

Csörgött a telefon, érdemi információval azonban nem szolgált neki a bájos hangú hölgy, csak annyit mondott, hogy telefonos állás miatt keresik, s egy számot és egy nevet kapott.

Le is beszélt egy interjút, de még mindig titokban tartották a munkakör kilétét. Bróker céghez hívták, bár ő telefonos vagy ügyfélszolgálatos melóra jelentkezett kommunikáció szakosként.

„Na de nyilván tudják ezt a fejesek is, nem szólítottak volna be, ha nem, és az adatlapomon amúgy is rajta van”- gondolja.

Aznap az ötödik beszélgetésnek tudhatta be e rejtélyes céget. Az arcon öröm, a testen szép ruha, olyan megfelelni vágyó, arc, haj, cipő rendben, és még pontosan is érkezett.

Felesleges volt azonban, harminc perc várakozás. Rajta kívül nem ült kint több jelentkező. Morcona férfi vezette be az irodába, aki terpeszben vágódott a székbe.

Elővette papírját, s zárt kérdések gyári sorát zúdította Józsira. Arrogáns, lekicsinylő pillantások kísérték az összes „nem”-et, amiket Józsi olyan kérdésekre adott, hogy: Van-e gyakorlata a pénzügyben? Érdekli-e a tőzsde? Miért nem bírta megnézni a cég honlapját? Valóban nem tudja, hogy hova jelentkezett?

Józsi egy darabig értetlenül nézett, majd próbált magyarázkodni: „Azt mondták a telefonban, hogy most közlik, miről lesz szó.” De süket fülekre talált, a férfi pedig mint egy gép, kérdezett tovább. Amikor feleszmélt, csak elmérgesedett, s megalázóan csak ennyit mondott:

„Nekünk pénzügyi szakemberekre van szükségünk!” Lebecsmérlően azért még hozzá tette: „De hát akkor jól van, Józsikám, ennyi volt.”

A fiú felpattant. Hol érdekelte már őt, hogy kivel beszél vagy hogy egy állásinterjún van?! Nem számított a beosztás, a rang, a találkozó szabályai, az illem alapelvei! A fiú dühösen odavágta: „Ha én ezt tudom, ide sem jövök!” Majd sarkon fordult és vissza sem nézett.