További kérdések az erdőről Debrecenben

Tisztelt Juhász Lajos igazgató úr!
Előre közlöm, hogy nem áll szándékomba polemizálni, sem Önnel, sem a NYÍRERDŐ Zrt. Debreceni Erdészet-tel.
Önnek igaza van abba hogy nem rendelkez(t)em olyan információkkal, amik segítették volna az eset megértését. Azzal is egyetértek, hogy az erdészeti munkába, terveikbe nem vagyok beavatva. (Mondjuk nem is tudtam volna kihez fordulni.) Így ezúton megköszönöm a gyors és számomra sok információt tartalmazó reagálását.

Szeretném viszont megkérdezni miért olyan fák kerültek kitermelésre, amelyek látszólag nem szenvedtek különös betegségben, illetve azt is tudni szeretném, miért azok a fák maradtak a helyükön, amelyeknek (véleményem szerint) a piaci értéke igen alacsony?

Azért kérdezem mindezt, mert elég sok tapasztalatot szereztem olasz faalapanyag importőrök mellett.

Tudomásom szerint az olasz erdészet munkatársai elsősorban a beteg fákat vágják le, utána a fiatal, növekvésre képtelen fákat, aztán, ha a megmaradtak túl sokan vannak, a ritkítás a egészségesebb fákra is kiterjed. Az is igaz, hogy az új erdőterületek kialakításakor említett problémát kiküszöböli, ha megfelelő távolság van a fák között. Amennyiben tévednék, elnézést kérek érte, s várom szíves tájékoztatását.

Évek óta járok az erdőben, így azokon a területeken ahol megfordulok, elég sok mindent megjegyzek. Azt is észrevettem, hogy azokon a területeken, ahol viharkárok voltak (az ön szavait idézem) "szembesülni lehet nagy erdőtömbök összeomlásával", ugyanis itt a viharkárok nyomok igen látványosak, bár Ön azt írta, hogy "közel ötszáz hektár viharkár felszámolását két év alatt végrehajtottuk".
Építő szándékú kritikám a mostani állapotok megváltoztatására illetve javítására irányult, nem pedig "rémhírkeltés"-re.
Köszönöm a felajánlott lehetőséget, amennyiben az időm megengedi, élni fogok vele, lehetőleg a többi levélíróval együtt.
Claudio Morsiani, Debrecen