Postánkból: Kutyatetem az árokban Böszörmény után

Ahányszor arra vezet az utam, annyiszor jut eszembe, mert látom a szeméthegyeket az árokban hosszú-hosszú kilométeren át.
Ha Hajdúböszörményt elhagyva Hajdúhadház felé megyünk, akkor, ha jobb oldalra nézünk, szörnyű látvány tárul elénk.

Az eldobott sörös dobozokon át, az üditős flakonokig, papírhegyek, zsák-tetemek vannak hatalmas mennyiségben.

Most úgy két hete ott van egy – feltehetően – agyonvert kutya is, mert az, aki ezt tette, nem ásta el, nem adta meg a végtiszteletet az ember hű szolgájának; ott van összekuporodva, halottan és úgy tűnik, mintha azt mondaná: ássaktok el, így nagyon rossz. És mintha még szégyellné is magát, pedig igazából annak kellene, aki ezt tette, és oda kidobta.
Jó lenne már végre úgy köszönteni az ünnepeket, tisztán, és nem így, szemetesen! A Zöld Kör, remélem, felfigyel legalább erre az írásra és megtisztul a helyzet, és a szemét oda kerül, ahová való, a kukába, a kis kedves szolga pedig a földbe.
Demeter Mária, Hajdúböszörmény