Lefotózza a tragédiát a bámészkodó, a képet pedig megosztja – erre szavak nincsenek

Egy közlekedési baleset színhelyének látványát sosem könnyű feldolgozni – ennek ellenére vannak olyan hétköznapi hőseink, akik a lehetőségekhez mérten minél hamarabb a helyszínre érkeznek, majd azonnal elkezdik a baleset körülményeinek tisztázását. Laikusként több kérdés is felvetődik: milyen esetekben van szükség helyszínelőkre? Egyáltalán hogyan biztosítják a színtért, mi a pontos feladatuk? Ha van halálos áldozat, miként szükséges eljárniuk? – többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt a Naplónak Pén­zes István rendőr törzszászlós, aki több mint tizenkét éve dolgozik a Debreceni Rendőrkapitányságon baleseti helyszínelőként. Kitért arra is, hogy az embereknek miként kellene viselkedniük, ha baleset helyszínén tartózkodnak.

Évek múltán is szükség lehet rá

– Amennyiben a baleset személyi sérüléssel jár, akkor a rendőrséget értesíteni kell. A helyszínelő az a személy, aki a személyi sérüléses közúti közlekedési baleset megtörténte után érkezik a színhelyre, és aki képes felismerni és értékelni a szerencsétlenségben részt vevő járművek, személyek helyzetét és részesi szerepét. Feladata, hogy megállapítsa és tisztázza azokat a körülményeket, amelyek a közúti baleset bekövetkezéséhez vezettek. Biztosítja, hogy a helyszín és a nyomok a szerencsétlenség bekövetkeztének megfelelő állapotban maradhassanak, meghallgatja a szemtanúkat, s erről jelentést készít – ez alapján indul ugyanis meg az elkövetők felelősségre vonása.

„A helyszínelőnek úgy kell felmérnie mindent egy-egy ütközés színhelyén, hogy az alapján akár évekkel később egy bírósági tárgyaláson is rekonstruál­ni lehessen az eseményeket.”

Amennyiben a közlekedési balesetnél személyi sérülés nem történt, és a szerencsétlenségben részt vevők nem tudnak megegyezni a felelősség kérdésében, tehát nem tudják eldönteni, hogy ki okozta a balesetet, akkor kell értesíteni a rendőrséget, ők küldik ki majd az egyenruhásokat vagy a helyszínelőt.

A szakembertől megtudhattuk, elengedhetetlen tisztázni a helyszínre érkezéskor, hogy az adott színhelyen az eredetihez képest bármilyen változás történt-e, ha igen, akkor miért – ehhez kapcsolódóan kifejtette, nem feltétlenül kell rosszra gondolni, hiszen a tűzoltók is beavatkozhatnak: kisegítik a sérültet az autóból, átadják a mentősnek és így tovább. Ilyenkor hamar tisztázni kell, hányan ültek az autóban, ki vezette a járművet. – Találkozhatunk koholt helyszínnel, ebben az esetben egy mesterségesen létrehozott állapotról beszélhetünk, például amikor az adott ütközés nem is ott történt, ahova kiérkezünk, vagy meg sem történt, egyszerűen megtervezték. Persze itt is a jeleket keressük, nagyon sok árulkodó nyom van az ilyen eseteknél, amiket észre lehet venni – mondta a baleset-helyszínelő.

Hogyan lehet feldolgozni?

A 2018-ban országos baleset-helyszínelő versenyt nyerő törzszászlóstól azt is megkérdeztük, hogy lelkiekben fel lehet-e készülni arra, amit egy-egy színhelyen tapasztalhatnak. Válasza szerint leginkább arra kell felkészülni, hogy semmi ne vonja el a figyelmüket. – A munkánknak azt a részét nem lehet megszokni, hogy a balesetnek halálos áldozatai is lehetnek – ezt valaki vagy el tudja fogadni, vagy nem képes kezelni. Nem vagyunk egyformák, kinek milyen a beállítottsága, el kell vonatkoztatni, és a munkánkra, a feladatunkra koncentrálni. Minden bizonnyal egyetlen helyszínelő sem azt a részét kedveli a hivatásának, amikor halottszemlére vagy hozzátartozó értesítésére kerül a sor – de ezt is el kell végeznünk.

„Magam részéről annyit: ahogy vége a műszaknak, leveszem az egyenruhám, és megpróbálok nem gondolni ezekre a dolgokra. Eddig működött”

– ismertette.

Ha jönnek a katasztrófaturisták

– Amikor egy baleset helyszínére érek, mindig felhívom a helyszínt biztosító kollégáim figyelmét, hogy magára a baleset helyszínére, ahol dolgozunk, ne engedjenek be senkit – és nem csak a bámészkodás miatt. Ugyanis ilyenkor sok esetben értékek is vannak szétszóródva, amelyekkel nekünk kell elszámolni. Hazánkban is kezd elharapódzni a katasztrófaturizmus.

„Az, hogy egy-egy szörnyű tragédiánál fotót készít valaki, amit még ráadásul azonnal meg is oszt a közösségi oldalán – erre szavak nincsenek.”

Találkozhattunk már ilyen esettel. Az emberek nincsenek tisztában azzal, mit tesznek – bűncselekményt követhetnek el, és lehet, hogy később a hozzátartozók jogi útra terelik az ügyet. Sajnos a legtöbb ilyen esetben hatásvadászat a cél, és nem a segítségnyújtás. Azt tanácsolom: ha útközben találkoznak egy balesettel, és jóakaratból figyelmeztetni szeretnének másokat, akkor elég, ha csak leírják az információt, ne csatoljanak képet. Egy rövid népszerűség nem ér annyit, hogy mások lelkébe tiporjanak, ezt mindenkinek meg kellene tanulnia – mondta.

Nagy Emese