Sándor meghozta a hideget

A nemzeti ünnepünk és a tavaszi napéjegyenlőség közötti időszak 3°C körüli negatív hőmérsékleti anomáliájának okozója térségünkben az áramlás tartós északiasra fordulása volt. Az északi légpályát a Nyugat-Európa feletti igen erős és szinte mozdulatlan anticiklon, valamint a Kelet-Európai síkság felett meg-megújuló alacsony nyomású légörvények tartották fenn. A sarkvidékről délnek induló hideg légtömeg zöme ugyan ezúttal is elkerülte hazánkat, a mérsékelt nappali felmelegedés mellett ismét sokfelé mérhettünk kemény hajnali fagyokat.

Mínusz tíz fokos fagy

A hét első napjaiban még zömmel fagymentes éjszakákat épp a népi megfigyelések első két „meleghozója”, Sándor és József napján váltotta általában mínusz 1 – mínusz 5 fokos fagy. Ismét a Nyírség mély fekvésű, szélvédett körzeteiben fordult elő nagyobb gyakorisággal mínusz 5 fok alatti érték, majd a hét legvégén – Benedek napjára virradóra, egyben a csillagászati tavasz kezdetére – néhol egészen mínusz 10 fokig süllyedt a hőmérők higanyszála.

A napi csúcshőmérséklet az erősödő éjszakai lehűlés ellenére mindvégig stabilan 5-10°C között állt be, az egyre szárazabb levegőben csupán a napi hőingadozás nőtt meg. Az ismét rendszeressé váló fagy jelentősen fékezte a kényszernyugalmi állapotából ébredező vegetációt, hiszen a hasznos hőösszeg gyarapodása csekély volt az időszakban. A napi középhőmérséklet 1-6°C között alakult, s a hét folyamán csökkenő tendenciát mutatott, emellett a talaj hőmérséklete is stagnált vagy csökkent a magágy szintjében. Az 5 centiméteres mélységben mért érték tartósan 5 fok alá esett vissza, ez ismét csupán a legalacsonyabb hőigényű kultúráink számára volt elegendő a fejlődéshez, csírázáshoz.

Nedvességi szempontból fokozatos kiszáradás jellemezte az időszakot. A hét elején jelentős, területi átlagban 5 milliméter körüli csapadék hullott, ezen belül a megye keleti felében 5-10, míg nyugaton 0-5 milliméter eső áztatta a földeket. A csapadékzóna elvonulásával egyre derűsebbre fordult az idő, de a felhőzet csökkenésével egyidejűleg tartósan megerősödött a légmozgás. A „böjti szelek” szárító hatásának következtében 1,5-2 liter köré emelkedett a talaj napi párolgási vesztesége a visszafogott felmelegedés ellenére is. Örvendetes, hogy tovább csökkent a belvizes területek nagysága, hiszen a fokozott párolgással szemben a hét hátralévő részében csak kisebb csapadék érkezett, egyre inkább hózáporok, kisebb havazás formájában.

Debreceni Egyetem, AKIT DTTI. Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ