Harcművész, mentőápoló és kormánytisztviselő: egy kerek női élettorta egyenlő, édes szeletei

Ha tehetné, tatamin ülve teázna, jobb híján azonban egy belvárosi japán étteremben engedett az életéről faggatózni nemrég dr. Sári Enikő Petra. Nevét a hazai karate- és cselgáncsélet, a Debreceni Tankerületi Központ és a mentőszolgálat révén ismerhetjük, de felbukkanhat a Debreceni Egyetem jogi karán és a Rendőrtiszti Főiskolán végzettek listáján is. Hiszi, hogy az érdem nélküli sikernek nincs, a fegyelemnek és a tudáson alapuló hierarchiának viszont annál nagyobb súlya van a hétköznapokban. 

Belül csend, kívül rend 

Enikő egészen kicsi korában találkozott először a dzsúdóval. Nyúlánk kislány volt súlyos gerincferdüléssel, akit az egyik ismerőse vitt el először edzésre, és ahol – ahogy fogalmaz – ott maradt. Egykori élsportoló szülei ragaszkodtak hozzá, hogy a sport a lehetséges komolyabb sérülések miatt csak melléktevékenységként maradjon jelen az életében, és hivatásként mást válasszon Enikő. Így két hajtűkanyarral először a Medgyessy Ferenc Gimnázium rajztagozatán, majd a Rend­őrtiszti Főiskolán folytatta. Megtudtam azt is, hogy csak az idegen szemnek élesek ezeknek a szakmáknak a kontúrjai: míg a képzőművészet Enikő életében az el- és befelé fordulásé, a fontos döntések előtti elcsöndesedés színtere, az uniformisban testet öltő hierarchikus rend a mindennapjaié. Legutolsó munkakörében kiképző volt, végül századosként szerelt le 2019-ben. Úgy hozta az élet, hogy még abban az évben a Debreceni Tankerületi Központ kormánytisztviselője lett. Még egyenruhásként lőtéri felcser tanfolyamon ismerkedett meg a boncolással, az emberi test rejtelmeivel, majd külső szemlélőként már esetekhez is kimehetett. Ez az úgynevezett szekunder tevékenység egy évig tartott, aztán mentőápolói végzettséget szerzett, de Enikő életében ez (sem) az okiratgyűjtés egyik mérföldköve. 

 – vallja. 

A test, a szellem és az elme harmóniáját Enikő nagyon szigorú és pontos időbeosztással tartja egyben. A hét minden napjának külön szerepe van, legyen az a dzsúdó, a karate a munkaidő után, a hétvégék a mentőszolgálatnál vagy a pihenés napja. Öltözékei is ebben a triumvirátusban csoportosulnak a gardróbban: a kimonószabású elegáns ruhák, a japán kiegészítők akkor kerülnek elő, amikor önmagát adhatja, az edzőteremben és a sportversenyeken a frissen vasalt sportuniformis, míg a tankerületnél a visszafogott elegancia jellemzi. Enikő nagyon szeretne eljutni Japánba, hogy személyesen is megélje, amiről már olyan sokat olvasott: a kelet-ázsiaiak kultúráját, a japán művészetek szépségét, a precizitást, alázatot és hihetetlen munkabírást. 

Meggyőződése, hogy sokkal nagyobb jelentősége van –mint mi, európaiak gondolnánk – a hierarchia fogalmának. Enikő szerint olyan gyűjtőszó ez, ami a jogokat és a felelősséget is magában foglalja. 

– összegzi, ami annyira érthetően egyszerű, hogy egy csettintésre mindenki számára nyilvánvaló és természetes is lehetne. De nem az.

Az erő és az önuralom 

Nagy kihívás számára, mert szerinte az embert nagyon is meghatározzák a csillagjegyek, hogy Oroszlánként néha iszonyú tombolást művel benne az igazságérzete. Enikő jótékony mérleggel is gyarapodott a sportban, többek között a harcművészetek adta önmérséklettel. 

 – sorolja, mindezt persze a keleti tanítás mentén: „Minden küzdősport megtanít tisztelni a társaidat”. Amivel nem tud azonosulni, az a kétszínűség, az erőszak és az érdemtelenség, amikor valaki komoly munka hiányában kap elismerést. – Az élet folyamatos tanulás, önképzés híján óhatatlanul lemaradunk – szögezi le. 

Mivel minden munkanap a tankerületnél telik el, majd minden délután az edzőteremben, nem is csoda, hogy kevés kivétellel Enikő baráti köre is innen verbuválódott. Mit gondolhat róla a legjobb barátja, aki az elmúlt években, évtizedekben látta minden küzdelmét, bukását és talpra állását, a szigorú elvei mentén meghozott legfontosabb alkukat és döntéseket? Megbízható, őszinte vagyok, és lehet rám számítani – sorolja.

Kiürült a csésze, sőt, a teáskanna is az eltelt másfél órában, míg mondatról mondatra záródott össze a japán cseresznyemintás képzeletbeli legyező egy olyan nő arca előtt, aki bizonyítja: csoda nem, csak tudatosság kell a teljes élethez. 

SZD