Mértékkel, bátorsággal, Isten kegyelmével, és félelem helyett hitben érdemes élnünk

Láthattuk már városi rollertúra vezetőjeként, villamoson és biciklin a Református Kollégium Múzeumának előadójaként, de a Szabó Magda Emlékházban is fogadja a látogatókat Keczán Mariann. Munkája az oktatás és a kultúra határterületéhez sorolható, a muzeológusi pályán másfél évtizeddel ezelőtt magyar–latin szakos diplomával helyezkedett el, amihez máig oktatási tevékenység társul. Jelenleg a Tiszántúli Egyházkerület Közgyűjteményeinek muzeológusaként jórészt általános és tematikus tárlatvezetéseket tart, MMA-ösztöndíjasként a Szabó Magda debreceniségéhez kapcsolódóan végzett kutatásait igyekszik formába önteni és népszerűsíteni.

Tudásvágy, sejtszinten

Gimnáziumi és egyetemi évei, munkahelye, családja és érdeklődése mind a cívisvároshoz kötik, emellett nemcsak kutatja, hanem tanítja is a helyi irodalom történetét; Mariann újabban a protestáns szellemi örökség emlékhelyeire, templomok, terek, szobrok és kertek elé kalauzolja a református iskolásokat. 

– Magyartanáraimat a pályám útjelzőinek tekintem, a szaktárgyuk mellett a múlt – a helyi és a nemzeti kulturális hagyományok – vizsgálatára is ösztönöztek. Közülük kiemelkedik az az egyetemi tanárom, aki a magam állította eddigi legmagasabb szakmai lécet is segített átugrani, ő nemcsak a tudományos kutatás útvesztőiben tanított meg eligazodni, hanem értékszemléletemet is alapvetően befolyásolta – fejti ki, s ha volt is szemernyi kétség eddig afelől, hogy Mariann első számú mozgatórugója az életfogytig tartó tanulás, itt bizonyára el is illan.

Kettős szerepvállalás

A vele egykorúakhoz hasonlóan két nemzedék felé is próbál jól teljesíteni. A gyermekei nevelésére és édesapja gondjaira egyaránt figyel, s mindkét irányban törekszik, amennyire lehet, a hatékonyságra. – A női szerepvállalás rugalmas szemléletet, hatékony időbeosztást és leginkább lélekjelenlétet kíván – összegez, majd megjegyzi, olykor nem könnyű egyensúlyt teremteni a sokféle teendő között, ám azt, hogy adott helyzetben a lényeges dologgal foglalkozzon, fontosnak tartja. Meg­győződése, hogy a női szerep a kiegyensúlyozással, az otthonteremtéssel – annak is elsősorban a lelki oldalával – van kapcsolatban, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a minták öröklődnek.

Örökölt alapkövek

Nagyszülei földműveléssel foglalkoztak, a természet szeretetét és azt a tudatot, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, elsősorban az ők és a szülei példáján tanulta meg Mariann. A családi ünnepek jelentőségét és a szülők olykor emberfeletti ápolását édesanyja példáján látta, e nélkül talán a minőségi idő fontosságát ezen a téren kevéssé tudná értékelni – jegyzi meg.

– Görögkatolikusként kereszteltek, felnőtt fejjel konfirmáltam. Református keresztyénként hiszek abban, hogy az emberi élet csakis Isten kegyelméből teljesedhet ki, ebben a szellemben élek, végzem a munkámat – osztja meg. Amikor egyik kötelezettsége sem kér teret, időt, energiát tőle, Mariann olvas, vagy a kertjét gondozza, de bármibe is fog, azt mindig két rövid mondat mentén teszi, melyek a tárlatvezetésein gyakran elhangzanak: „Ne félj, csak higgy!” és „Vigyázz a világra!”

SZD