Magára és környezetére is ad a kilencvenéves Jenő bácsi

A jó alvók hálát adhatnak a sorsnak, ugyanis nincs is annál szebb reggel, amikor úgy ébredünk, hogy végigaludtuk az éjszakát: nem riadtunk fel minden neszre, és még a hangos szél sem zavarta meg az álmunkat. Azt gondolnánk, az idő előrehaladtával hamar elbóbiskolunk, majd hajnali négykor, jobb esetben ötkor kivet az ágy. Nos, erre bizony rácáfol Hajdu Jenő Mátyás, aki kilencvenéves kora ellenére általában reggel kilencig ki sem kell az ágyából. Minden bizonnyal ezért is történt, hogy kedden 9 órakor, amikor az ünnepeltet mentünk köszönteni Füredi úti otthonában, igen erőteljesen kellett nyomnunk a kapucsengőt. Mint utólag kiderült, a csengő éppen a napokban romlott el, és nem az ünnepelt ébredt későn, csakugyan várt minket. Fodor Levente önkormányzati képviselő és Tóth-Vanka Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársát kísérte el a Napló a nem mindennapi köszöntésre, ugyanis egy olyan urat ismerhettünk meg, akinek példaértékű az élethez való hozzáállása.

Munkával töltött évtizedek

– Dórika is itt van, jöjjenek csak beljebb, tizenkét éves, de nagyon tisztelettudó és szófogadó teremtés – fogalmazott Jenő bácsi, aki igazán kiöltözött a nagy alkalomra, miközben sürgött-forgott a lakás folyosóján, meglegyintett minket arcszeszének finom illata. Mindeközben volt szerencsénk megpillantani Dórit, az úr szeretett németjuhászát, akivel csaknem két éve ketten élnek a debreceni lakásban. Mozgalmas évtizedeket tudhat maga mögött Jenő bácsi, aki örömmel mesélt mindenről, amit átélt, de leginkább a tanulmányaira és munkájára volt büszke, persze csak a családja után. – Tótkomlóson születtem, egy öcsém volt, Pali, aki ma már sajnos nem él. A négy polgári iskolát kijártam, majd 1948-tól a debreceni fémipari szakiskola gépipari technikumát végeztem el. Ezt követően kihelyeztek a debreceni erőműhöz, ahol óriási szerencsém volt, ugyanis olyan ismeretségek köttettek, amik a későbbiekben csak előnyömre váltak – jegyezte meg. Hozzátette, sok helyen dolgozott, ráadásul magas pozíciókban, mégis amit kiemelne, az a Titásznál eltöltött 25 év, valamint csaknem 20 évig tevékenykedett egy autójavítóban.

Boldog házasságban élt

– Jaj, ez a kislány – hangzott el Jenő bácsi szájából, amikor kedves felesége felől érdeklődtünk. Mint elmondta, gyönyörű 58 évet életek meg együtt, viszont voltak szomorú történések az évtizedek alatt. Két fiuk született, viszont a kisebbik 13 éves korában szén-monoxid-mérgezésben meghalt. Ez óriási csapás volt a Hajdu család számára, azonnal el is költöztek onnan, ahol a szörnyűség történt, azóta – 1973 óta – él jelenlegi Füredi úti otthonában. – A fiam Budapesten él, orvos, nem is akármilyen – fogalmazott. Hozzátéve, nagyon büszke gyermekére, és reméli, az atyai jó tanácsok is hozzásegítették fiát a sikereihez.

Mit csinál egy kilencvenéves egész nap? – vetődik fel sokunkban a kérdés. Jenő bácsi elmondta,

Ma már inkább a hóbortjainak él, imád bütykölni, új dolgokat létrehozni. Szerencsésnek érezzük magunkat, hiszen megmutatta nekünk saját készítésű riasztóberendezését, amiről bizonyára órákig tudott volna beszélni. Mindemellett szeretett autója is felhozódott, amiről azt gondoltuk, biztos egy gyönyörű régi járgány, ám tévedtünk, egy nagyon menő mai darab.

– jegyezte meg. Kiemelte, úgy tudja, akár 200 kilométer per órával is tud menni a gépezete, de ő nem szeret száguldozni, hiszen annak semmi értelme.

NE