„Elengedtem anyámat”: állami gondozásban nevelkedőkkel beszélgettünk– videóval

A kabátot nem akarod levenni, Pali? Ne rágózz! Ügyes legyél! Szépen mosolyogsz – mindannyian ilyesmiket mondanánk a fiunknak, egy megyei napilap interjúját megelőző pillanatokban. Szántó Anna is így biztatja a tinédzsert, aki nem egy kiemelkedő sportteljesítmény vagy tanulmányi verseny miatt ül a diktafon és a haon.hu kamerája elé. Hanem mert olyan hátrányból vált céltudatos, érzékeny, jó gondolkodású fiatallá, amelyeknek fele is elég lenne a megtüskésedéshez, szomorú tévutakhoz, amiken némelyik testvére is jár. 

– Mező Pál vagyok, 2006-ban születtem. Apukám hároméves koromban meghalt, anyukám majdnem „bele­bolondult”, nem törődött velünk. Nyolc testvérem van. Hatéves koromban kerültem be a rendszerbe. Négy évig voltam nevelőszülőnél, és egy éve vagyok lakásotthonos – így mutatkozott be. Kérdésemre, higgadtan, tizenévesekre nem jellemző fásultsággal felel, de a szájszélfeszülésből, mimikából látszik a sokszor lenyelt düh, az elengedésre tett számos kísérlet. – Tisztelem, hisz ő hozott világra, de nem élhettem meg, mi az a szeretet. Nem volt mellettem soha a bajban, látogatni sem jön mindig. Tizenhárom éves koromban elhatároztam, hogy nem ilyen leszek. Törődök azokkal, akik fontosak nekem, és harcolok értük. Sajnos még azokhoz a családtagokhoz is ragaszkodom, akikben már megrendült a bizalmam – mondta. 

„Elvagyok magam” 

Pál kezdetben védekezésképpen azt erősítette magában, hogy nincs szüksége anyára, a nevelőszülőkkel való találkozás azonban újrahangolta e téren. Anyák napjára általában egy kis kaktuszt vett, miközben mindig tudta, hogy nem jó helyen van, megtűrt személynek érezte magát. Négy év után megköszönte a segítséget, és gondozási változtatást kért, lakásotthonba került. 

Mint mondta, itt a legjobb. Vele vannak a barátai, és jó érzés, hogy a kisebbeknek támasza lehet, szinte testvérként kezelik egymást. A szobatársa 12 éves, és minden este olvas neki mesét. Úgy fogalmaz, bár kevés ideje ismeri őket, benne vannak a szívében. Itt kapta élete első igazi ölelését is. 

– Egy éve eltört a lábam, műteni kellett, és a mentők elhibázták, a nevelőszüleimhez vittek haza. Aztán szállítottak ide, és amikor Erika, a korábbi lakásotthon-vezető meglátott a hordágyon, rögtön megölelt, megpuszilt, én meg húzódoztam. Egyáltalán nem voltam ehhez hozzászokva, még a testvéreimmel sem öleltük meg egymást korábban – idézte fel. 

Azóta oldódott e téren, vélhetően ebben szerepe van az említett Erika halála után a nevelői feladatokat átvevő Szántó Annának is. 

Elengedtem anyámat – mondták a beszélgetés egy-egy pontján interjúalanyaink, akiknek a mimikája, gesztusai mind másról tanúskodik. Anyák napja közeledtével olyanokkal beszélgettünk, akiknek egy pillanatig sem természetesek azok az értékek, amiket az édesanya szóhoz kötünk: önzetlen szeretet, biztonság, gondoskodás.

Életcél az öccse 

– Annát anyámnak tekintem, sokat tett értem. Támaszom, senki előtt nem tudok megnyílni úgy, mint előtte, pedig egy éve ismerem csak. Rajzolni fogok neki, vagy verset írok az ünnep alkalmából – mondta Mező Pál. Érdeklődtem tőle a jövőről. Bizalommal és szerelemmel telve beszélt a párjáról, Éváról és a céljairól is. Az idén nyolcadikból ballagó fiú a Beregszásziban folytatja tanulmányait, villanyszerelő lesz. Ezután szeretne még ismeretet szerezni a szociális segítségnyújtás terén is, és amint lehet, magához veszi a legkisebb testvérét, akivel rendszeresen találkozik jelenleg is. Egyetlen gyereket szeretne, hogy neki minden tőle telhetőt megadhasson, és ne szenvedjen olyan hiányoktól, amiktől ő. 

A Kosárfonó utcai lakásotthon vezetője öt gyermeke mellett nyolc fiatal életét egyengeti minden téren. Anna úgy tapasztalja, ez jó lehetőség az ott lakók számára az önállóság megtanulására, és komfortosabb megoldás, mint a korábbi, akár több százfős gyermekfalvak. Több figyelem juthat így rájuk. Vallja, az ifjak bizalmát ki kell érdemelni, jóleső, hogy őszinték vele. A kedvesség, az alázatosság, segítőkészség anyai örökség, ezt kapta és igyekszik átadni a rábízottaknak. – A legfontosabb számomra a gondoskodás, biztonság. Az, hogy mindig érezzék, akár jót, akár rosszat tesznek, szeretem őket, mellettük állok, megoldjuk együtt – mondta. 

HaBe