Marci és párja, Dobránszky Noémi | Fotó: Birtók Benjámin
Volt egy szűk 25-30 év, amikor a legismertebb német szó hazai körben valószínűleg a Mehrwertsteuer (általános forgalmi, áfa) volt, a nyugati határátkelők hatalmas ki- és beáramló forgalmat bonyolítottak le, a vásárlási lázban utazgató, izgatott magyar családok pedig úgy hordták haza az osztrák és NDK-s hajszárítókat, porszívókat, egyéb háztartási eszközöket, mintha muszáj lenne. Ekkoriban hasítottak az utakon a Trabantok, Barkasok, Wartburgok is – hogy csak a keletnémet csodajárgányokat említsük.
Ebbe a világba szeretett bele Gulybán Márton is, aki gyerekkora óta imádta az – ahogy ő fogalmazott – aranyos és mosolygós kisbuszokat, rajongása pedig végül egy mondhatni tökéletes állapotba hozott B1000-es Barkas formájában vált valósággá, melynek feltámasztásában édesapja, Gulybán Imre és családjuk egy barátja, Tomkó László segédkezett.
Marci és párja, Dobránszky Noémi | Fotó: Birtók Benjámin
Marci neve ismerős lehet az olvasóknak, ő ugyanis a Heartkiller zenekarban nyúzza a basszust, a Hajdú Online pedig hosszú ideje követi a munkásságukat.
Sikertörténet
- Ahogy az egyetem vége felé közeledtem, éreztem, hogy bele kéne vágni egy ilyen felújításba, egy amolyan igazi apa-fia projektbe. Sokan le akartak róla beszélni, és bár anyagilag nem álltam túl jól, de éreztem, hogy a tanulmányok után nem lesz már annyi szabadidőm egy ilyen vállalkozásra, szóval belevágtunk – mesélt a kezdetekről.
Fél év sikertelen kutatás után egyszer csak csörgött Marci telefonja, megérkezett a jó hír: lejárt műszakival, második tulajjal megjelent egy 1985-ös, 8 személyes kisbusz a horizonton, amelynek rendezve voltak a papírjai. Az autó ekkor már 7-8 éve használaton kívül volt, tele kosszal, rozsdával és lomokkal, de a motorja indult. Jutányos áron hozták el, Marci pedig megígérte a tulajdonosnak, hogy a Barkas visszakerül az utakra.
Ilyen volt, ilyen lett | Fotók: Gulybán Márton-archív, Birtók Benjámin
- Ez a járgány műszaki vizsgát egészen biztos, hogy olyan állapotban többé nem kapott volna. Teljes körű felújítást végeztünk, gyakorlatilag a fényezésen kívül minden javítási munkát mi végeztünk rajta, szétszedtük az utolsó csavarig. Ugyan szeretem a kétütemű életérzést, mégis inkább egy halkabb, egyedi buszra vágytam. Szerettem volna, ha megőrzi a retró hangulatát – ezért a java még most is eredeti -, de közben mégis komfortos lenne, mert párommal a jövőben szeretnénk az országot bejárni vele.
A felújítási munkálatok hosszú, fáradságos munkaórákat vettek igénybe, végül négy éven keresztül tartottak, a B1000-es pedig 2019-ben sikeresen átment a szigorított NKH-s műszaki vizsgán is.
Az eredeti, kétütemű Wartburg-motort nehéz eredeti állapotba visszahozni, mert bár a technika egyszerű, nagyon kevés a rendelkezésre álló alkatrész. Szeretnék még sok kilométert megtenni a kisbusszal, ezért végül kapott egy Volkswagen-motort, olyat, amely a négyütemű Trabantban is található.
Gulybán Márton felújított Barkasa
Csodájára járnak
Marci – mint tulajdonos és sofőr – többször szembesült már azzal, hogy milyen remek munkát végzett, gyakran kap elismerő pillantásokat, sokan pedig szó szerint a csodájára járnak az autónak. – Úgy tudom, Magyarországon nagyjából száz-száztíz bejegyzett B1000-es található. Ha megállok egy benzinkúton, majdnem mindig beszélgetni kell az emberekkel, fotózkodnak vele, érdeklődnek róla.
Öt percen belül nem kisebb ember igazolta a tulajdonos állításait, mint Katona László „Főnök”, az Akela együttes legendás frontembere, akit látszólag teljesen megbűvölt a Barkas látványa. – Az első turnéképes zenekarommal, a Quo Vadis-szal nekünk is volt egy ilyenünk, az eredeti sebváltó szörnyű volt! – mesélte nevetve.
Szerettem akkor élni, amikor ilyenekkel mászkáltunk az utakon, az ifjú éveimet idézi fel bennem. Nagyon szeretem ezt a járművet, nézd csak meg a formáit!
– mélázott el, miközben körüljártuk a buszt.
A látvány az Akela frontemberének is tetszett | Fotók: Birtók Benjámin
- Úgy látom, nagy az igény a régi járgányokra – folytattuk a beszélgetést Marcival a rövid „farkaskaland” után. – Sokan megunták a modern járműveket, amelyekben nincs már meg a teljes kontroll érzete, automata rendszereket kell vezérelni, míg egy ilyen Barkasnál ha tekerem a kormányt, valóban érzem, hogy fordul a kerék, ha pedig kevésbé lépek rá a fékpedálra, lassan állok meg. Itt nyilván nem a sebesség dominál, de nem is ez a fontos.
Az értéke talán felbecsülhető lenne, de az eszmei értéke számomra felbecsülhetetlen!
Marciék egyébként 2015-ben megalapították az interneten elérhető Barkas B-1000 Magyar Klubot, valamint többször szerveztek már veterán kisteher- és személyautó-találkozót, amely nem csak a kisbuszokról szól. A négyezernél is több tagot számláló csoport igazán családias és barátságos légkörben működik. – Ez nem arról szól, hogy kinek szebb és jobb az autója. Segítjük egymást, ahogy csak tudjuk, nyaranta pedig egy olyan többnapos találkozót szervezünk, ami nem pusztán egy esemény, sokak számára már inkább nyaralás, némi fesztiválhangulattal karöltve. Jövőre a találkozónk mellé egy többnapos veterán kisteherautós túrát is szervezünk. Ezekre az eseményekre várunk majd sok szeretettel minden érdeklődőt.
