Dél-Olaszország: az ellentétek tája

Elcsípni pár hírességet a milánói divathéten, álarc mögé rejtőzni a velencei karneválon, csobbanás a Rimini melletti habokban, vagy egy esti séta a római Colosseum mellett. Csak egy pár a sokak által vágyott helyszínek, alkalmak, pillanatok közül, amelyek miatt Olaszország összességében a világ egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. Azonban általánosan elmondható, hogy bár a délolasz tájak is bámulatba ejtőek, a látogatók többsége mégis az ország északi felét veszi célba.

Mi ezúttal egy kis kalandra vágyva a Vezúv környéke felé vettük az irányt, noha előre figyelmeztettek bennünket: ha nem szeretünk bele első látásra, akkor valószínűleg egy életre meggyűlöljük majd a térséget.

Nos, Nápoly valóban nem hasonlítható egyik nagyobb olasz metropoliszhoz sem.

A maga szemetességével, kontrasztos negyedeivel, erőteljes illatával és pezsgésével valahogy olyan érzés kapja el az arra járót, mintha Róma tinédzserkori változata lenne a város. Ami biztos: az arra látogatóknak mindenképp érdemes kikérnie vagy egy helyi lakos vagy egy utazási iroda véleményét is, ugyanis vannak olyan városrészek, amelyekben nem túl nagy a közbiztonság, ezeket pedig turistaként érdemes nagy ívben elkerülni. Azonban ha felülemelkedünk ezeken a problémákon, és átadjuk magunkat a „dolce vita” érzésnek, akkor nem érhet bennünket csalódás.

Nápolyt elhagyva a Vezúv lábainál folyamatosan lakott települések találhatók. Mi Castellamare di Stabiát választottuk ki elsődleges bázispontként, mely tökéletes volt arra, hogy az általunk kinézett célpontokra könnyedén eljuthassunk. Bár a Salernói-öböl elsőre nem biztos, hogy ismerősen hangzik, az Amalfi-part említésére már annál többen felkapják a fejüket. A Nápolytól délre eső meredek, ám annál csodásabb látványú partszakasz szépségéről már évszázadokkal ezelőtt is keletkeztek feljegyzések. Ide aztán kell a kurázsi a látogatóknak, ugyanis az oda vezető keskeny út az ezer méternél is magasabb hegyek oldalába lett vájva, így, követvén azok vonulatát, rendkívül kanyargós, a másik oldalról pedig szolid szakadék szegélyezi. Az olaszok viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a magyar szemmel hajmeresztő útvonalnak, s ahol kicsiny hazánkban két autós is csak apránként oldalazna el egymás mellett, ott szerintük két busz is kényelmesen elfér úgy, hogy közben mindenféle lehetetlen ívekben kerülik ki őket az arra járó robogósok. Azonban ha odaérünk a partszakasznak is nevet kölcsönző Amalfi városába, egész biztosan nem bánjuk meg a megtett utat. A kék minden színében pompázó öböl nemcsak a turisták, hanem a világsztárok körében is nagy népszerűségnek örvend, amit csak tetéznek a városka sok száz éves épületei és a tény, miszerint itt készül Olaszország legjobb limoncellója is. Aki nem bírja annyira a kanyargást, annak a jellegzetesen meredek színes házairól ismeretes Positano városa a leginkább ajánlott, amely nagyobb megrázkódtatások nélkül is elérhető, és tengerpartja is hasonlóan gyönyörű, mint pár kilométerrel odébb eső szomszédjának.

Nápoly, a bűnös város?

Bár Nápolyt sokan ismerhetik a bűnügyi regényekből, krimikből és maffiatörténetekből is, az előbbiek megalapozottsága mellett a városnak van egy egészen más oldala is. Miért is szerethető? A tenger mellett húzódó Via Partenopén a hajóforgalom ejthet ámulatba, a parton elhelyezkedő Castell dell Ovóba belépve pedig évszázadokon átívelő időutazást tehetünk. Emellett itt található az ország legrégebbi pizzériája is, amelyről sokan a Julia Roberts főszereplésével megfilmesített Ízek, imák, szerelmek című filmből szereztek tudomást. Ha egy kis pezsgésre vágyunk, belevethetjük magunkat a kulturális életbe a belváros utcáin vagy a San Carlo operaházban, viszont ha nyugalmat keresnénk, számos nyugodt kilátópontot is találhatunk, ahonnan messziről figyelhetjük a város zaját a háttérben emelkedő Vezúvval.

Debreczeni-Kondás Eszter

Kapcsolódó:

https://haon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/egy-korty-olaszorszag-5450444/