Ártó szenvedélyek, zárt ajtók mögött

„Ha a személy a rá vagy a környezetére káros következmények és akarata ellenére sem tudja abbahagyni az adott viselkedést és/vagy a szerhasználatot, azt már tekinthetjük problémásnak, akár függőségnek is”

– ismertette a Naplónak nyilatkozva Knapek Éva klinikai szakpszichológus. Összegzése szerint alapvetően kétféle függőség van: függhetünk szerektől, úgy mint az alkohol vagy a nikotin, vagy függhetünk bizonyos viselkedésektől is, amelyek nagyon jutalmazóak. Ilyen lehet például a játék vagy a vásárlás. – Azok hajlamosak a függőségekre, akiknek nincsen az érzelemszabályozásra egészségesebb eszközük. Egyszerűbben kifejezve például az, aki máshogy nem tudja csökkenteni a szorongását, nem tud kikapcsolni, vagy csak nagyon nehezen tudja megnyugtatni magát – mondta.

Teljesítmény-visszaesés

– Azok a függőségek, melyeket a zárt ajtók mögött is lehet folytatni, amelyeknek sajnos a titok légköre kedvez, még jobban felerősödhetnek ilyenkor, az otthon maradás időszakában. Minden, ami online és magányosan végezhető, kiéleződhet: online játék, vásárlás, sorozatok, sőt, a felnőttfilmek is – hangsúlyozta.

A szakembertől megtudhattuk, hogy nem feltétlenül specifikus jelekből vehetjük észre családtagjainkon, ha baj van. Sokkal inkább olyan jelekből, amelyeket nem is gondoltunk volna, hogy összefüggésben állhat a meglévő, de talán még fel nem ismert függőségünkkel. – A teljesítmény visszaeshet (akár az iskolai, akár a munkahelyi, akár a kapcsolati/szexuális) az érdeklődés beszűkülése és az esetleges kialvatlanság miatt. Lehetünk ingerlékenyebbek, s már kevésbé érdekelnek minket ugyanazok a dolgok, amelyek eddig fontosak voltak a számunkra. Egyszerűen unottabbak, fásultabbak, érdektelenebbek, figyelmetlenebbek, feledékenyebbek leszünk – mondta végül.

Hogyan segíthetünk?

Knapek Éva úgy véli, senkit nem lehet akarata ellenére megmenteni. Ezt sajnos nagyon nehéz elfogadni. De abban segíthetünk a szeretteinknek, hogy felismerjék a bajt. – Érthető, világos, tárgyilagos leírást tartalmazó cikkeket mutathatunk neki, utánajárhatunk a megfelelő terápiás megoldásoknak, s felajánlhatjuk a segítségünket. Esetleg a megszégyenüléstől való félelem miatt ezt megtehetjük írásban is, így van ideje a másiknak átgondolni a válaszát, magába nézni. Ennél többet ritkán tehetünk. Kiskorú gyermekünk esetében elvihetjük őt a megfelelően képzett szakemberhez. Azért mondom, hogy megfelelően képzett, mert a gyökérkezelését sem bízná az ember egy néhány hétig/hónapig képződő „fogorvosra”, így a lelkünkkel is legyünk ilyen óvatosak. Ha mentális zavarokról van szó, akkor klinikai szakpszichológust, pszichiátert vagy pszichoterapeutát keressünk – hangsúlyozta.

NE

Kapcsolódó cikkek:

Kezeljük kis felnőttként a tizenéveseket!

Az online térből a való világba