Szürke sztráda helyett

Most csonka Biharország központjáig tart az autópálya, egy év múlva pedig már Nagykerekiben végződik az országhatárnál, aztán néhány esztendő, és ott a legkeletebbi falvakat is felfűző kétszer kétsávos 47-es gyorsforgalmi. Azt pedig látjuk, tapasztaljuk, ahol a sztráda, ott a fejlődés.

Eközben a Sárréten? A megyén belül periférikus helyzet, a gyorsforgalmi egyelőre csak terv, igazán nagyberuházásnak pedig – hasonlóan Biharhoz – nekünk is csak a debreceniek. Vannak kisebbek, közepesek, de ezek csupán kiindulópontjai lehetnek egy majdani gazdasági bummnak. De mikor is? Természetesen ha itt a gyorsforgalmi út, gondolhatjuk.

Magyarországon gazdasági felemelkedéshez egyelőre nincs jobb recept az autópályánál. Ám a kép ennél jóval árnyaltabb, és a jólét felé vezető út szegényesen sztrádaszürke palettáján az egyik világító színfolt éppen a Sárrét lehet. Mégpedig azzal, hogy nem csupán ipari területekkel, ipari parkokkal várja a majdani befektetőket, hanem szó szerint elébük megy. Az egykori szocialista ipar lepusztult, majd az új időszámításban ismét sarjadni próbáló gazdasági egységeket meglelték az új szemléletű tulajdonosok, és leginkább a tájegységre jellemző termékek előállításával már néhány évvel a gyorsforgalmi megérkezése előtt „gazdaságélesztő permettel” hintették meg a vidéket. Ez akár elég is lehetne, hiszen már most vannak munkaerőre váró szegmensek. De milyen is a sárréti ember? „Olyan nincs, hogy nem lehetne jobb”! Ha itt a gyorsforgalmi, akkor nem feltétlenül a nagyságban kell gondolkodni – persze, ha valaki növelni akarja a meglévőt, biztosan nem zavarják el –, hanem a meglévő beltartalmát teheti értékesebbé. Ezzel pedig mindenki jobban járhat.