Rekkenő hőség és kevés csapadék jellemezte a júliust

Időnként szórványos, heves zivatarok hoztak felfrissülést, de jobbára átlag alatti csapadékhozamot mértünk. A nyár második hónapja hagyományosan az igazi kánikula, az esztendő potenciálisan legmelegebb időszaka, s az idei július tartotta is magát a klímastatisztikához. Két erősebb hőhullám tette próbára úgy a gazdák, mint a haszonállatok és a termesztett növények szervezetét.

Fertőzések, atkák

A hónap kezdetén egy-két mérsékelten meleg, a borongós tájakon kifejezetten hűvös nap is előfordult 25 fok alatti csúcsértékkel, ám a térségünkbe érkező szubtrópusi eredetű levegőnek és a magas napállásnak köszönhetően hamar visszatért a június végi forróság. A rekkenő hőség csaknem a második dekád végéig kitartott, ekkor főként a déli vidékeken sorjáztak a 35 °C feletti napi maximumértékek, s éjjelente is csupán 20 fok közelébe enyhült a meleg. A hónap utolsó harmadában ismét frissült az idő néhány nap erejéig, majd visszatért a kánikula 30-35 fok közötti csúcshőmérsékletekkel. Július harmincegy napjából a megye területén általában 15-22 napon érte el a hőmérséklet a 30 °C-ot, s a viszonylag nagyszámú hőségnap mellett forró napot is feljegyezhettünk mindösszesen 1-7 alkalommal.

A havi középhőmérséklet 24-24,5 °C között alakult megyénk területén, ez 2,5-3 fokkal magasabb volt a harmincéves átlagnál.

A hónap végére a hasznos hőösszegben a tavaszi időszakban felhalmozott elmaradás szinte nullára csökkent, igaz, mostanra a növényi fejlődés korlátozó tényezőjévé a vízhiány lépett elő. A csapadékot a kapás szántóföldi állományok mellett a kertészeti kultúrák igényelték legjobban, a gabonák és a repce aratásához nem hiányzott az eső.

Sok helyen kimagasló minőségben takaríthatták be a kenyérgabonát és a szálastakarmányokat, köszönhetően a száraz, meleg időnek.

Volt azonban, ahol az olykor heves viharok, jégesők nem várták meg az aratás, a gyümölcsök, zöldségfélék betakarításának végét,

és jobb esetben csak megakasztották a kinti munkákat, de néhány kisebb körzetben jelentős szél- és jégkárok jelentkeztek, a gabona megdőlt, megázott, minősége romlott. A térségben rendkívül egyenlőtlen eloszlásban 20-120 milliméter közötti havi csapadékösszegeket mértünk, sokfelé szenvedtek a növényállományok legalább átmenetileg a vízhiánytól, de különösen a megye középső észak-déli irányú sávjában hullott nagyon kevés csapadék. Errefelé nagy gondot jelent az aszály, a talaj művelt rétege erősen kiszáradt, így öntözés nélkül ezen a vidéken lehet a legsúlyosabb terméskieséssel számolni a vízigényes kapás- és kertészeti kultúrákban. Másutt a termés mennyiségére és minőségére a rovarkártevők és az atkák erős rajzása jelenthetett komolyabb veszélyt, a csapadékosabb tájakon emellett igen erős gyomosodással is meg kellett küzdeni. A gombás és baktériumos növényi kórokozóknak kevesebb szerep jutott az időszakban, de a lisztharmatfélék fertőzőképesek maradtak, valamint az időszak végén számos egyéb patogén gombafaj fertőzőképessége nőtt valamelyest a több csapadéknak és a párásabb időnek köszönhetően.

Debreceni Egyetem – MÉK, Precíziós Növénytermesztési K+F Szolgáltató Központ