Mars a hátsó udvarban

Az emberi társadalom pár ezer éve a gyarmatosításról szólt. Mikor végeztünk a bolygóval amin éltünk/élünk, következett a világűr más égitesteinek meghódítása. A következő megálló a Mars. Igen nagy lépést tettünk ennek érdekében, annak érdekében, hogy felszabadítsuk a kis, zöld, hosszú ujjú emberkéket. A hangsúly nem is a létező vagy nem létező kis izéken van. Hanem, hogy ott vagyunk. Vagy mégsem? Emlékezzünk csak a Holdra való leszállás körüli mizériákra, a „hitetlenekre”. Már hallom is az első Marsra szálló űrhajósok párbeszédét:

- Hát nem felemelő érzés? Ott járunk, ahova ember még sosem tette a lábát, ezeket a köveket ember még sosem érintette, ezt a port még senki sem rúgta! Millió kilométerre vagyunk minden emberi civilizációtól! Ettől egészen libabőrös lettem.

Egy biharröcsögei mellékút 3 hét szárazság után, azaz a Mars felszíne

Ahogy ott sétálgatnak, és épp felfedezgetik az ismeretlen tájat, hirtelen megszólal a másik:

- Hopp! Te is hallottad?

A másik helyesel, ő is hallotta a furcsa zajt, ami leginkább egy műanyag gyerekjáték millió darabra való osztódására hasonlított. Elkezdenek kutatni a hang forrása után.

Kicsit később megszólal az első:

- Szerinted merről jön?

A másik tétován feleli:

- Nem is tudom. Nekem úgy tűnik, mintha a kínai bolt mögül jönne...

Kapcsolódó cikkek:

• Magyarok a földi Mars-bázison
• Élet után kutatnak a Mars felszíne alatt