A holokauszt (vándor)vagonjában

Szerdán a kisvárdai vasúti pályaudvaron nyitották meg az Élet Menete Alapítvány holokauszt-vándorkiállítását, amelyet egy tehervagonba rendeztek be. A tavaly országos útjára indított vándorvagon eddig számos városban megállt néhány napra, s a kiállítást közel 20 ezren látták. A kisvárdai megnyitón többek mellett beszédet mondott Gubik Tibor tanácsnok, Kertész Gábor, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség elnöke, Ehrenfeld Aser rabbi, Néző István helytörténész, valamint Novák Ilona, a tárlat megálmodója.

– Mindazt, amit az ember tesz, nemcsak magáért teszi, minden ember felelős az egész világért – idézte a Talmud tanítását beszédében Gubik Tibor. A tanácsnok így folytatta: – Hogyan lehet egyáltalán szavakat találni arra, hogy a gettóban összeházasodtak az emberek? Gyerekek születtek! Hogyan lehet felfogni, hogy egy nappal a végzetes órák előtt az áldozatok elhatározták, családot alapítanak? Hogy egy nappal a pusztulás előtt hűséget esküdtek egymásnak? Még ott a rettenet táborának lakói között is szövődtek néma, plátói, eszményi szerelmek. Férfiak és nők – közöttük szögesdrót kerítés – pillantottak egymásra, átugorva a jelent megosztoztak közös álmaikon. Még akkor is, ott is, fennen hangoztatták az emberségbe vetett hitet.

Ma azokra emlékezünk, akikkel évszázadokon át éltünk együtt, azokra, akik társaink voltak a történelem folyamán jóban-rosszban. Szomszédainkra, ismerőseinkre, a sarki boltosra, fűszeresre, trafikosra, a köztiszteletben álló orvosra, ügyvédre, laptulajdonosra, a kistisztviselőre, pénzügyi szakemberre, egyszóval a polgárra, az egyszerű emberre. Gubik Tibor egy Kisvárdára emlékezőt citált: „Lelkemben végigsétálok a főutcán, s nini ott látok mindenkit. Eimert, az órást, Teichmannt, az üvegest. Reismannt a cipőst, Keller fűszerest, a sárgaboltot, a vadászcsemegét és a többi száz meg száz üzletet. És ma is látom a templomban Rosenban főrabbit, Mandel kántort, ott áll előttem Schück tanító úr, a vár, a strand, a futballpálya. Ki tudná felsorolni a számtalan nevet és helyet, melynek említése megmelegíti szívünket.”
- Kovács Bertalan -